Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Tábori György: A néprajzi kutatás feladatai Békéscsabán

Fábry Károly: A csabai nagy árvíz című munkájában is csak pár településtörténeti adatot említ meg. Pedig volna itt teendő bőven, hogy csak keveset említsek meg a kutatandó téma köréből. így nem ismerjük még részleteiben sem a település kezdeti és teljes kialakulását. Hogyan nőtt 1718 óta, az egyutcás település a mai hat kerületet képező várossá. Hogyan halványult el lassan az Alvég és Felvég megnevezésének emléke, valamint a kerületek előtti tizedek beosztása és neve. Haan Lajosnál alvashatjuk, hogy a régi Csabát az alvégi-, a felvégi- és a kastélyi sánc határolta. Eddig senki sem kutatta, hogy a nevezett sáncok nem szolgálták-e a település védelmét amellett, hogy az író szerint belvízlevezetésre is szolgáltak. Sajátságos, hogy Békéscsaba utcanevei között Kistabáni és Nagytabáni megnevezésekkel is találkozunk a múltban. Nem lenne érdektelen megvizsgálni, hogy ezek a nevek, itt Békéscsabán, a belsőségekre utalnak-e, vagy tekintve, hogy a lakosság a 18. század elején az akkori Felvidékről települt ide, a várak, a városok fallal körülvett települések tájáról, így a két utcanévben milyen foglalkozású egyének telepedtek meg, nem iparosok-e? Haan Lajos és Karácsonyi János történeti munkájukban hosszasan említik a határ keleti részének mocsaras, és a nyugati határrész pusztai, füves voltát, ahol a gulyák és ménesek sokasága legelt még a 19. század első felében is. Az újabb néprajzi kutatások az Alföld ezen tájára is bizonyítják a kertes települések létét. így vizsgálandó volna ezen kérdés tisztázása Békéscsaba esetében is. A felszabadulás utáni években készült Galbicsek Mária: Békéscsaba utcák elnevezése című munkája is már kiegészítésre szorul, örvendetes tervmunka a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum azon kezdeményezése, hogy a közeljövőben megkezdik a város belterülete helyneveinek az összegyűjtését és feldolgozását. Építkezés Békéscsaba népi építészetének vizsgálata még gyermekcipőben jár, annak ellenére, hogy a budapesti Műszaki Egyetem és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum közös munkával az elmúlt évek során 25 házat felmért, de ez a munka, a nagy szakmai precizitás ellenére sem nyújt tökéletes adatokat a 19. század első felére, nemhogy a korábbi évszázad építéstechnikájára és építési anyagára vonatkozóan. Haan Lajos, Reil Lajos és Tábori György idevonatkozó munkái adnak némi tájékoztatást arról, hogy Békéscsabán 4 építészeti típus követte és fedte egymást. Ezek: a város településétől kezdődően a 19. század derekáig az úgynevezett sipkás vagy simléderes házak; 1850 tájától a városra ma is jellemző fa előtornácos, az úgynevezett podsztyenás házak; majd az 1860—80-as évek között barokkos oromzatú gazdaházak, és végül a szegénység tornác nélküli lakóházai. Bőven kellene foglalkozni a 18. és a 19. századi építési anyag megszerzésével, annak a helyszínre való szállításával mert tudott dolog, hogy Békés megyébe az építéshez szükséges faanyag egy tekintélyes részét a múltban, de '474