Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Harangi János: A hamis tényállítások büntetőjogi értékelése

Az, hogy egy ügyben kinek a révén lesz valaki tanú, több tényezőtől függ, de elsősorban az ügy nemétől, jellegétől. Azokban a büntető ügyekben, amelyekben nyomozás is folyik, a tanúkat többnyire a nyomozó hatóság deríti fel, míg a magánvád alapján folyó büntető eljárásokban, továbbá a polgári eljárásban, és minden olyan más ügyben, ahol nyomozás nincs, a tanúk bejelentése az ügyben érdekelt felekre vár elsősorban, bár a hatóságok hivatalból is idézhetnek tanúkat. A Be. 62. § (1) bekezdése mondja ki, de más eljárásokban is érvényesülő elv, hogy „tanúként azt kell kihallgatni, akinek az ügy eldöntéséhez szükséges tényről tudomása van". Ebből kiindulva az már lényegtelen, hogy valaki milyen közvetítéssel válik tanúvá. Sokkal lényegesebb ettől, hogy akit tanúként hallgatnak meg, az legjobb tudomása szerint tegyen vallomást, s az adott ügyben egyetlen lényeges körülményt se hallgasson el. A Btk. 176. § (1) bekezdése szerint hamis tanúzást követ el „Aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy valamely lényeges körülményére vonatkozó hamis vallomást tesz, vagy ily körülményt elhallgat. . ." E törvényi tényállás a nem jogászok számára is alig szorul kiegészítő magyarázatra. Az elkövetési magatartást illetően mégis megemlítem, hogy nemcsak a hamis vallomás tételével, illetve valamely lényeges körülmény elhallgatásával követhető el e bűntett, hanem azáltal is, ha a tanú a korábban tett és a valóságnak megfelelő vallomását utóbb visszavonja. Az 1962. július l-e előtt hatályban volt Büntető Törvény ezt a magatartást külön is kiemelte, jelenlegi törvényünk azonban egyszerűsítésre törekedve ezt a kiemelést azzal hagyta el, hogy a vallomás visszavonása tulajdonképpen hamis vallomás tétele és ezért a külön felemlítés szükségtelen. A hatóság előtti elkövetést ezúttal is eléggé széleskörűen kell értelmezni, minthogy a tulajdonképpeni hatóságok eljárásán túl a Btk. 179. §-a szerint az állami szerveknél és a szövetkezeteknél folytatott fegyelmi eljárás, a Munka Törvénykönyvében szabályozott egyéb eljárások során tett tanúvallomás is azonos büntetőjogi megítélés alá esik a hatóság előtt tett tanúvallomással. Érdemes kicsit többet időzni annál a kérdésnél, mikor vonatkozik a vallomás az ügy valamely lényeges körülményére, egyáltalán milyen körülmények lehetnek lényegesek egy ügyben. Gyakorlati szempontból azért is indokolt e kérdés feltevése, mert számtalan tanú a hatóság előtti megjelenésekor az idézése miatt méltatlankodva annak hangoztatásába kezd, hogy az ügyben semmi lényegeset nem tud, nem is tudja elképzelni, miért is kellett megjelennie. Megválaszolni a kérdést azonban nem egyszerű. Röviden elmondhatjuk ugyan, hogy minden olyan körülmény lényeges, amely akár az érdemi döntésre, akár az eljárás folyamán hozott más határozatra kihatással lehet, ám ezzel még nem lesz mindenki elégedett. Részletesebb meghatározásra mégsem vállalkozhatom. Egyes körülmények lényegesek lehetnek pl. egy tulajdonjogot eldönteni hivatott polgári perben, de ugyanazok lényegtelenek egy, a tulajdonjogi kérdéssel nem összefüggésben álló bűntett elbírálásánál. Egy lopás miatt indult bűnügyben pl. általában lényegtelen, hogy a tettes az elkövetéskor milyen sapkát viselt. Amennyiben azonban a sapka a lopás helyszínén maradt és ez lesz a tagadással szemben egyik fontos tárgyi bizonyítéka annak, hogy a tettes a helyszínen járt, már jelentőséget kap annak a tisztázása, hogy a sapkát ki viselte. Aki tehát a lopást nem is látta, arról mit sem '468