Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Harangi János: A hamis tényállítások büntetőjogi értékelése

A hamis vád elkövetője azonban tudta, hogy a védekezése során tett alap­talan nyilatkozata alapján egy ártatlan ember ellen büntető eljárás indulhat, s ha ezt nem is kívánta, belenyugodott abba a helyzetbe, hogy a rendőrség az eljárást az illető személy ellen is kiterjesztheti. Mivel pedig nem csak az cse­lekszik szándékosan, aki magatartásának következményeit kívánja, hanem az is, aki e következményekbe belenyugodva hajtja végre cselekményét, (Btk. 16. §), ebben az esetben is a hamis vád szándékos elkövetését kellett megál­lapítani. Ismét másik esetben egy idősebb férfi a válókeresetének akart nagyobb „nyomatékot" adni úgy, hogy a házassága felbontása ügyében eljáró járás­bíróság előtt olyan nyilatkozatot tett, miszerint felesége a korábbi házasságá­ból született, s immár nagykorú fiával nemi viszonyt tart fenn. Tekintve, hogy a Btk. 282. § (1) bekezdése az egyeneságbeli rokonok közötti nemi közösülést vérfertőzés címén büntetni rendeli, a járásbíróság — eleget téve a Be. 98. § (1) bekezdéséből adódó kötelezettségének — az iratokat a nyomozóhatósághoz tette át. Kiderült, hogy a válni akaró férfi kellő ténybeli alap nélkül nyilat­kozott az előbbiek szerint, hiszen állításának mindössze annyi alapja volt, hogy a nagykorú fiú többször bement anyjához, amikor az hálószobájában fe­küdt, ebből pedig még nem lehet megalapozottan olyan következtetésre jutni, hogy az anya és fia között szexuális kapcsolat áll fenn. Mivel a kelfo ténybeli alap nélküli vádolás a gondatlan elkövetés egyik formája, a hamis vádolás — ezúttal gondatlanságból elkövetve — ebben az esetben is megvalósult. Előfordult az is, hogy a „Kérelem és panasz" címén az Egészségügyi Mi­nisztériumba küldött levél írója — aki tulajdonképpen azt akarta kieszközölni, hogy beteg rokonát kórházi kezelésbe vegyék — olyan kitételeket is használt a névszerint is megnevezett körzeti orvosra vonatkoztatva, amelyek egy fegyelmi vizsgálat alapjául is szolgálhattak. Az egészségügyi szervek által folytatott el­lenőrző vizsgálatok a beteg által is megerősítve megállapították, hogy a kör­zeti orvos minden hívásra kiment a beteghez, a gyógykezelés indokolt módját és eszközeit alkalmazta, s ez egyben az orvos gyógyító tevékenységével kap­csolatos panaszok alaptalanságának megállapítását, a fegyelmi vétségre vo­natkozó hamis vádolás megvalósulását is jelentette. Ügy gondolom, e néhány eset is eléggé példázhatja, hogy nem szerencsés dolog az alaptalan tényállításokkal való „dobálódzás", még ha nem is azért tennék ezt egyesek, hogy másnak ártsanak, hanem, hogy magukon segítsenek, mert ezzel — ahogy mondani szokás — a bajt csak újabb bajjal tetézik. így járt egyik városunknak az a polgára is, aki a három sor kukorica tárgyában folytatott per elvesztéséért úgy próbálta magát kárpótolni, hogy a tanúk ellen hamis tanúzás miatt alaptalan feljelentést tett. Az ezt követő büntető eljárás­ban ugyanis bizonyítást nyert, hogy a tanúk a polgári perben igazat vallottak, a feljelentő hamisan vádolta őket hamis tanúzás elkövetésével, s ennek az lett az eredménye, hogy a polgári per elvesztése után a hamis vádért még közel egy évi szabadságvesztéssel is megbüntették. Nem lenne helyes, ha az elmondottakból kiindulva valaki is olyan állás­pontra helyezkednék, hogy legyen bármi is, nem tesz arról bejelentést, ne­hogy esetleg végül magának legyen kellemetlensége belőle. A társadalmat, az állampolgárok személyét, javait sértő magatartásokkal szembeni közömbösség mindig erkölcsi normákba ütközik, egyes esetekben pedig jogi normákat is '465

Next

/
Oldalképek
Tartalom