Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 3. szám - Dr. Harangi János: A hamis tényállítások büntetőjogi értékelése
sért, mint pl. annak a magatartása, „aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy társadalmi tulajdont károsító szándékos bűntett elkövetése készül, vagy még le nem leplezett ily bűntettet követtek el és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, jelentést nem tesz. . ." (Btk. 308. §). Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. tv. 67. §-a szerint minden állampolgárnak joga és kötelessége, hogy közérdekű bejelentésével feltárja az állami és gazdasági élet bármely területén észlelt hibákat és fogyatékosságokat. Ezzel az állampolgári joggal élni, illetve e kötelezettségnek eleget tenni azonban csak jóhiszeműen és felelősségteljesen lehet, s ebben az esetben a bejelentőt a társadalom megbecsüli, meg is védi, de a rosszhiszemű vagy felelőtlen bejelentések büntetőjogi következményekkel is járhatnak. A hamis váddal rokon vonást mutató bűntett a hatóság félrevezetése. Ezt az követi el, aki hatóságnál büntető eljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan, feltéve, hogy a hamis vád nem forog fenn. Mivel a meghatározott személyre vonatkozó alaptalan büntető feljelentés mindig hamis vádolást képez, a hatóság félrevezetését csak az ismeretlen személy ellen, illetve a feljelentő által önmagával szemben tett feljelentés valósítja meg. Sietve említem, hogy alaptalan önfeljelentés megyénkben alig fordult elő. Az ismeretlen személyek ellen tett alaptalan feljelentésekről azonban szólni kell egy többnyire sajátos indító ok miatt. Az utóbbi 5 év alatt Békés megyében elkövetett ilyen bűntettek 33,3%ában az elkövetés oka az volt, hogy a család közös pénzéből a házastársak egyike a másik tudta nélkül elvett. Amikor ugyanis már arra számítottak, hogy a házastárs előtt kiderül a dolog, félelmükben a rendőrséghez fordultak, koholt feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen a pénz ellopása miatt, mert úgy vélték, ezzel tisztázhatják magukat férjeik, illetve a feleség előtt. Érdekes, hogy az ilyen okból elkövetett cselekmények 80%-ában nők voltak az elkövetők, akik nem egyszer még helyszínt is hamisítottak a „lopáshoz". Bár ez a magatartás a bűncselekmény megvalósulása szempontjából szándékos, alapjában véve mégis nagyfokú meggondolatlanságra vall. A nyomozások során a feljelentések alaptalansága általában kiderül. A törvény szerint egy évig terjedhető szabadságvesztés a büntetése, s más nemű büntetés kiszabására csak az úgynevezett enyhítő szakasz alkalmazása mellett, sok-sok körülményt mérlegelve kerülhet sor. A bíróságok tehát igen humánusan járnak el, ha a körülményeket méltányolva pénzbüntetést szabnak ki. Ha az elkövetők arra is gondolnának, hogy a cselekmény lelepleződésével meghiúsul az a cél, amit elérni törekedtek, s ráadásul még meg is büntetik, s a büntetés elszakíthatja őket a családtól, vagy jobb esetben a kiszabott pénzbüntetés „csak" a család anyagi erejét gyengítheti, nem is beszélve arról, hogy a házastársi viszonyt mindez miként érinti, biztosan nem tennének ilyet. Könnyen levonhatja bárki ebből azt a tanulságot, hogy aki a családi viszályok ellen az efféle hatósági eljárásokban keresi a menedéket, az csak tovább ronthatja a házastársak közötti viszonyt és feltétlenül az egész családnak árthat. Mind a hamis vádat, mind a hatóság félrevezetését megvalósító tényállítás egyik jellemzője, hogy a nyilatkozat általában a hatósági eljáráson kívül történik. Azért csak általában, mert ismeretes az elkövetésnek az a módja is, hogy egy már folyamatban levő eljárás során hangzik el a valótlan tényállítás úgynevezett harmadik — eljárás alá még nem fogott — személyt érintően. '466