Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Sümeghy Csaba: A fiatalkori bűnözés egyes kérdései Békés megyében

c) Nevelés és oktatás „A pedagógiai megfigyelést már az óvodáskorban kell kezdeni. Ez viszont igényelné, hogy az óvodai nevelők nemcsak a gyermek nevelését, hanem a szülői környezet vizsgálatát is feladatuknak tekintsék." Az idézett sorok nagyjából megvilágítják a nevelés és oktatás kérdésének jelentőségét. A bűncselekmény elkövetését előidéző tényezőket tartalmazó 9. sz. táblázat szerint a fiatalkorú bűnözők 20—30%-a bűntettét helytelen szülői nevelés következtében követte el. Kérdés lehet, hogy szülői mellett avagy éppenséggel helyett milyen mértékben tudható be az elkövetés a rossz iskolai, vagy munkahelyi nevelés eredményének? Erre sajnos nem áll adat rendelkezésre, a nevelés és oktatás kriminogen tényezőként való értékelése igen összetett és bonyolult feladat. Nehezíti feltárását még az is, hogy a legtöbb esetben nem is állapítható meg a helytelen nevelés, mert az már csak elmúlt előzmény az egyes bűncselekmény bekövetkezésében. Az elmondottak miatt erről a kérdésről csak néhány általánosítható, a gyakorlatban előforduló, és statisztikai adatokkal nehezen igazolható problémát kívánok megemlíteni. A gyermek első és egyben legszükségesebb környezete a család. Ebben a környezetben olyan érzelmi szálak alakulnak ki a normális esetekben, melyet pótolni nem lehet. A kialakult kapcsolatokhoz a fejlődő gyermek alkalmazkodik, nevelésén keresztül illeszkedik be a társadalomba. A fejlődés folyamán azonban szülők részéről olyan tényezők léphetnek be ebbe a kapcsolatba, melyek a kialakult viszonyt megváltoztatják, és a nevelés ferde irányba fejlődik tovább. Ezzel adottá válik a gyermek rossz irányú fejlődése, bűnözővé válása. Nemcsak a szoros értelemben vett „rossz" nevelés vezethet erre az útra, mert ugyanilyen eredményt ad, illetve adhat sok esetben az elkényeztetés, a majomszeretet, az ellenőrzés és beszámoltatás hiánya is. A jogerős bírósági ítéletek híven tanúskodnak az előadottakról. Jól érzékelteti az elkényeztetettséget Huszár Tibor a „Fiatalkorú bűnözők" című könyvében: „Az elkényeztetett fiatalok mindig hajlamosak a kisiklásokra, a soronkívüliség követelésére, a törvényen kívüli állapot igénylésére. Aki úgy nevelkedik, hogy minden igényét azonnal kielégítik, állandóan jogait hangsúlyozzák, kötelességeit nem kérik számon, az nem rendelkezhet azokkal a lelki „abroncsokkal", fékberendezésekkel, amelyek nehéz helyzetben is a becsület útjára irányítják, becsületes lépésre kötelezik." Ügy gondolom, ez a megfogalmazás nem szorul kiegészítésre, és a megyére vonatkoztatva is megállja helyét. Azt mondják, régi elv, hogy mindent a maga módjával: a szülői szigort és jutalmazást is. Elveszíti azonban jelentőségét annak a tételnek helyessége, ha a gyermek iskolai, vagy más nevelése ellentétes, vagy fordítva, ha az otthoni nevelés nem megfelelő. Ebből adódik a „kettős nevelés" problémája. A kérdés jelentősége indokolja, hogy mindkettőt rövid vizsgálati témává tegyük. Nincs rá adat, hogy milyen felbecsülhetetlen kárt okoz a gyermek fejlődésében, lelki világában, ha a szocialista szellemű iskolai neveléssel szemben otthon vallásos nevelést kap. A gyermek, — különösen a fiatalabb — a két ellentétes hatás következteben bizonytalanná válik, nem tudja kinek higgyen, '290