Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Sümeghy Csaba: A fiatalkori bűnözés egyes kérdései Békés megyében

és kialakul benne a kétszínűség, rászokik a hazudozásra. Ez később kihatással van erkölcsi fejlődésére, és a körülmények összejátszása folytán könnyen válik bűnözővé. Mint említettem, a kérdés fordítva is fennáll, ezért érdemes a jelenlegi iskolai nevelés és fegyelmezés néhány kérdését felvetni. A probléma az általános iskolai tanulók tudatformálásánál, és fegyelmezésénél kezdődik. A kapitalista társadalom — ideológiájának megfelelően — kötelezően előírta a vallásoktatást és tanulást. Ennek a tárgynak előadói jól felkészült, a gyermekek lelkivilágát általában jól ismerő papok voltak. A vallásoktatásnak. — a rendszer megszilárdításán túlmenően — bizonyos bűnözést gátló szerepe is volt. A kor azonban ezt meghaladta, és az új szocialista társadalmi viszonyok megkövetelték a marxista-leninista oktatást. A megváltozott, és új rendszerű oktatási forma teljesítette is történelmi hivatását, kivívta a fentiekben már ismertetett eredményeket. Az idő azonban nem áll meg, minden rohamosan fejlődik, így a tudomány is. A tudatformáló szerep betöltésére ismerni kell a társadalmi fejlődést. Ez a pont az, ahol véleményem szerint a ma problémája jelentkezik. A tantervek és tananyagok fejlesztése mellett csak a felsőbb oktatási intézményekben nyílt lehetőség a haladó szellemű szocialista nevelés teljes kifejlődésére és pont az új iránt legfogékonyabb korosztálynál, a 10—14 éveseknél nem. Nemcsak az ideológiai képzés elmaradásának hiányát látom, de hiányoznak az olyan alapvető ismeretterjesztések, mint a szexuális nevelés, a helyes szocialista értelemben felfogott hazaszeretetre való tanítás, a bűnözéstől való tartózkodásra bírás. A gyermek tanulási vágya, kíváncsisága így kielégítetlen marad, ismereteit nemegyszer bűnöző, vagy azzal fertőzött környezettől szerzi, és máris megvan a lehetősége a bűnözővé válásnak, tudati elferdülésnek. A folyamatok ilyen kialakulásának okát felszínesen érintve elég ha csak a fentiekben már ismertetett statisztikára utalok. A tanerőkre sok tanuló jut, óraszámuk egyébként is zsúfolt. A megfelelő, és sokszor szükséges egyéni foglalkozás pedig ezen a területen nélkülözhetetlen. A felvetett kérdés megoldásával kapcsolatban egyetértek dr. Szüts Helga már idézett tanulmányában tett megállapítással: a megelőzés és a fiatalok nevelése csak társadalmi összefogással lehet eredményes. A másik kérdés az iskolai, különösen az általános iskolai fegyelmezés kérdése. A jelenlegi eszközök elég széles skálájúak ugyan, de nem adnak lehetőséget az olyan általános iskolai tanuló iskolából való kizárására, akinek nevelését csak speciális nevelő, vagy javítóintézetben lehetne eredményesen elvégezni. Kétségtelen, nem nagy az ilyen gyermekeknek száma, azonban — ha elvétve is — vannak olyan esetek amikor az iskola képtelen megbirkózni ezzel a kérdéssel, és gondolom nem kell kommentár ahhoz, hogy az ilyen gyerek — ha más iskolába is helyezik át — milyen fertőző hatással van társaira. Középiskolákra is vonatkozó az a megállapításom, hogy a jelenlegi ellenőrző füzet rendszere — szerény véleményem szerint — nem teljesíti idevonatkozó és elvárt funkcióját, mert csak az a büntetés eredményes, amely a tett elkövetését rövid időn belül követi. Egyébként is számos példa van arra, hogy az ellenőrzőbe való beírás a gyermeket hazudozásra, és csalásra készteti, '291