Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Sümeghy Csaba: A fiatalkori bűnözés egyes kérdései Békés megyében

gából folyó speciális követelményekre kiterjedően teljes mértékben egyelőre nem biztosított. Más aspektusból vizsgálva e kérdést, szintén érdekes megállapítást tehetünk. A fiatalkorú, iskolaköteles lakosság adataiból megállapítható, hogy a kiskorú népesség 1971-ig növekedést mutat. Ezek komoly hányadot tevő része az általános iskola elvégzése után nem tud továbbtanulni, vagy korának és különösen érdeklődésének megfelelő munkát vállalni és ezért jelentős azoknak a gyermekeknek száma, akik a bűnözésre legfogékonyabb időszakban, 14—16 éves korukban, nem tanulnak, vagy nem dolgoznak, és mindkét szülő munkavégzése miatt teljesen felügyelet nélkül maradnak. Az elmondottakból szükségszerűen következik, hogy az egyedül maradt gyermek sokkal könnyebben csapódik egy rossz baráti társasághoz, galerihoz, és lép a bűnözés útjára. A megoldás többek között két irányban lenne kereshető. Az általános iskolát elvégző, és továbbtanulni nem akaró fiatalok részére kötelezően írjuk elő 16—17 éves korig valamilyen szakma, vagy végzettség, illetve munkavállalást elősegítő egyéb alapismeret elsajátítását. Ez azon túl, hogy a fiatalt a társadalom hasznos tagjává nevelné, lehetővé tenné a tudatosabb, a mai követelményeknek megfelelő munkaerő biztosítását is. (Nem azonos a 10 osztályos rendszerrel.) A másik megoldás az előbbihez hasonló, azzal a különbséggel, hogy 16 éves korig említett esetekben munkakötelezettségen alapuló intézményesített foglalkoztatást lehetne bevezetni — a jelenleg hatályban levő — csökkent munkaképességű foglalkozáshoz hasonlóan. B) Szociális viszonyok Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy ma a szocialista Magyarországon nincs olyan társadalmi réteg, amely nyomorban élne, és ez a nyomor vagy szükség vinné a bűnözésbe. Vannak azonban kisebb keresetű, nagyobb családdal rendelkező személyek, ahol a családi életszínvonal már esetenként lehet — az egyéb körülményekkel együtt — kriminogén tényező. Vannak végezetül olyan kisebb csoportok is, akik a lehetőségekkel ellentétben nem akarnak dolgozni, állandó keresettel, jövedelemmel nem rendelkeznek. A fiatalkorú bűnözést előidéző okként természetesen utóbbiak hordják magukban a legnagyobb veszélyt. A 7. sz. táblázatot szemrevéve megállapítható, hogy terheltté nyilvánított fiatalkorúak döntő többsége munkás és paraszt származású, és ehhez viszonyítva elenyészően kevés az egyéb származási kategória bűnözése. A statisztika mélyrehatóbb elemzése azonban már lényeges eltéréseket is mutat. A KSH Megyei Igazgatóságának adatai szerint pl. 1966-ban —, ámikor közel egyenlő volt a munkás és paraszt származású fiatalkori bűnözők száma — a szocialista ipar 29 186 fő munkást alkalmazott, ugyanakkor a mezőgazdaságban összesen mintegy 92—93 ezer volt a foglalkoztatott munkások száma. Némi eltéréssel, ugyanezt a képet mutatja az elemzés tárgyává tett többi négy év is. Fentiek alapján a következtetés levonása egyszerűnek látszik. A munkás származásúaknái kb. há'288