Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Koszorús Oszkár: Győry Vilmos

csöző mindkettőjük szolgálata éppen azért, mert rendkívül szívélyes viszonyban állnak egymással. Zsilinszky Mihály erről így ír: ..Orosházának ezelőtt is voltak jeles papjai, de ilyen kitűnőek még sohasem. Mind a ketten középtermetűek és mindkettőjük szeméből fénylik a bölcsesség." Győry kitűnő modorú, nyájas úr, akinek őszinteségében eleinte kételkedtek az orosháziak, mert nem tudták elhinni, hogy ez a nagytudású, széles látókörű, lelki adottságokkal bőven megajándékozott ember így le tudjon ereszkedni a néphez. Később, amikor megismerték őszinteségét, rajongásig megszerették. És nemcsak az orosháziak adták oda szívüket, de Győry is az orosháziaknak. Gyöngéd szeretete nem tette őt puha emberré, mert ha kellett, tudott erélyes, sőt igen szigorú is lenni. Lelkészi munkájának értékelése igen gazdag életének külön fejezetét képezi. Erről csupán annyit, hogy lefordította az Evangéliumokat, Luther: KisKátéját. Ezenkívül rengeteg vallásos tárgyú írása is van. Egyházjogász is. Példa nélkül áll az a jogalkotó munka az egész országban, amelyet Torkos Károllyal együtt végez. Lelkes tanító, aki nem elégszik meg azzal, hogy ő maga sokat olvas és rengeteg ismeretet gyűjt, hanem olvasásra és tanulásra buzdít mindenkit. 1862 őszén, amikor Orosházára kerül, a közoktatás terén rendkívül komoly problémák vannak. Az 1862 nyarán létesített hatodik tanítói állással sem sikerült 200 alá nyomni az evangélikus osztálylétszámot, a tantermi ellátottság sem ütötte meg a megyei átlagot. Az orosháziakban volt kedv a tanulásra. Ennek bizonysága az, hogy sok helyen ún. zugiskolai tanítás is folyt. Győry Vilmos így ír erről: „A mi népünk szereti gyermekeit taníttatni ...se tekintetben annyira meg van a jó igyekezet, hogy a falutól távol eső pusztákon, tanyákon 10—20 gazda összeáll, fogadnak egy-egy tanítót és tartanak iskolát. . . Igaz ugyan, hogy a tanító itt egy írástudó parasztember, ott egy kőműveslegény. Semmiesetre sem helybenhagyható eljárás, de mégis biztos alapja azon édes reménynek, ha a tanyákon is rendszeres iskolák fognak felállíttatni, a nép örömmel járatja gyermekeit azokba." Létkérdésnek tartotta, hogy ,,a földművelő osztály emelkedjék, s erősbödjék úgy szellemi, mint anyagi javakban". Ennek a célnak az elérése érdekében szükségesnek tartotta a következőket: ,,Az iskolákban a praktikus élet tárgyaira több figyelmet kell fordítani." Jó irodalmat kell a nép kezébe adni, mert a vásári .,istóriák" nagyrészéről el lehet mondani: bár ne ismerné, bár ne venné s bár ne szeretné. 1862. december 2-től „minden második héten csütörtök este, Kovács János tanító úr iskolájában, a protestáns egyház múltjából előadásokat tart, hogy ezáltal a hívek értelmét növelje". Hogy milyen sikerrel folytatódtak ezek az esték, mutatja az, hogy néhány hét múlva a presbitérium arra kéri Győryt, hogy a nagyon tanulságos egyháztörténeti felolvasásokat a „hallgatóság nagy sokasága miatt ne az iskolában, hanem a templomban tartsa". 1863 végén indítványozza a Protestáns Legényegylet létrehozását, melynek az volt a célja, „hogy az iskolákból kikerülve az ifjúság ne csak ne feledjen, hanem ismeretei még azután is táguljanak". 1864-ben már hetenként 4-szer tartanak előadásokat, az ún. „téli iskolában" a következő tantárgyakból: Magyar irodalom ismerete, természettan kapcsolatban a gazdálkodástannal, magyarok '280