Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Koszorús Oszkár: Győry Vilmos

története kapcsolatban a földrajzzal. A négy előadó közül Győry a magyar irodalom ismeretét oktatta. Tandíjat is kellett fizetni, mégpedig ,,a szükséges gyertyavilágítás fejében..' 1864-től kezdve formális bizonyítványokat adnak, melyekben igaz még csupán csak az szerepel, hogy „felsőbb iskolába" léphet-e a tanuló. A tanítók munkájának fokozottabb ellenőrzése céljából életre hívja az iskolai tanácsol. A tanács tagjainak iskolai ellenőrzéseikről be kellett számolniok a presbitériumnak. 1865-ben nagyrészt az ő buzgólkodása révén jött létre a „hetedik iskola". Megerősíti és átszervezi a reáliskolát, amely a „felső-polgári iskola" nevet veszi fel. Az igazi reformra igaz csak 1868-ban kerül sor, amikor Harsányi segédlelkész elvállalja „a professzori" tisztet. 84 tanulóval indul, de mivel nem képesített arra, hogy belőle a gimnázium magasabb évfolyamú osztályaiba lehessen lépni, 1878-ra elemi iskolává degradálódott. Iskolaszervező munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett. Mérhetetlenül sokat fáradozott azon is, hogy az egyházban rend legyen, feladatát mindenki pontosan betöltse. írói, műfordítói érdemének elismeréséül tagjává választotta a Kisfaludy és Petőfi Társaság, a legnagyobb elismerés mégis akkor éri, amikor a Tudományos Akadémia tagja lesz. Beöthy Zsolt írja róla: „Szerény volt, sohasem keresett kitüntetést és mégis kinek homlokára jutott díszesebb babér? Koszorújának egyik levele Shakespeare koszorújából való, a másik Calderonéból, a harmadik Cervanteséből, a negyedik Tegneréből, az ötödik Moliéréből, a hatodik Moretóéból." Költeményeinek a legjavát az orosházi paróchián írta. Nemcsak jeles műfordító, képzett tudós, kitűnő teológus, de nagyszerű szónok is, aki csengő hangjával bámulatosan játszik a lelkek húrján, gazdag magvető, aki pazar kézzel szórja szét a legnemesebb magokat. Minden szolgálatát igen nagy lelkesedéssel végezte, sokszor rögtönzött és ilyenkor „saját szívéből vonta el a meleg és élet fáklyájától a fényt". Mindenkin segíteni igyekezett, nemes szóval, de tettel is. Ha kellett, minden összeköttetést felhasznált, csakhogy segíteni tudjon. Sokaknak biztosította jövőjét, számtalan szegény ember nagyon nagy hálával gondolt rá. Munkássága túlnőtt az orosházi gyülekezet keretein, előbb egyházmegyei, majd egyházkerületi, végül az egyetemes egyház jegyzője lesz. Az anyagiak nem játszottak döntő szerepet életében, talán éppen azért, mert munkásságát tudásának megfelelően soha nem jutalmazták. Tűzoszlop volt embertársai között, aki igazán akkor volt boldog, ha embereket tanulni látott, akik biztosan tudtak tájékozódni a világban. Tudta, hogy igazán az az ember értékes, aki sokat tud. Alaptermészete szerint jókedélyü, mosolygós, tisztaszívű ember volt. Végtelenül szerette feleségét és családját, de a mindennapi élet apró-cseprő gondjaival csak annyit törődött, hogy az anyagiakat előteremtette. Rosszat soha senkiről nem mondott, inkább hallgatott. Rajongásig szerette anyját, aki előtte egy évvel halt meg, s mikor már Győry is érezte, hogy súlyos beteg, utolsó versét is hozzá írta: '281