Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Juhász Antal: Orosházi subás-szűcsök

ideje. Első évben fcisinasnak, harmadik évben már öreginasnak nevezték. Mesterétől minden évben kapott fehérneműt és felsőruhát, szabaduláskor egy öltöző ruhát. Pénz nem járt neki, de jó vásárok után a mester adott borra­valót. A napi munkabeosztás a mester kénye-kedvétől és az elvégzendő munka mennyiségétől függött. Jól menő műhellyel rendelkező, módos szűcsök ren­desen többet követeltek az inasoktól. Volt olyan műhely, ahol az inasokat reggel 5 órakor keltették és a reggeli-ebéd-vacsoraidő! kivéve este 10 óráig dolgoztatták. Főleg az őszi és téli vásározások idején volt feszített munka­tempó. A kisinas dolga volt a műhelytakaritás, udvar- és utcasöprés, víz­hordás, állatok etetése. Reggel 7-kor kezdődött a műhelymunka, fél 8—8-ig reggeli, 8—12-ig munka, 12—1 óráig ebédidő, 7—8 óráig folyvást munka és sok helyen vacsora után is dolgoztak. A segéd már önállóbb, független munkásnak számított. Ha az említett szakmát elvégezte, szabad volt. bárhova mehetett. Hetibért és teljes ellátást kapott, amit levontak a béréből. Voltak mesterek, akik az ügyeskezű segédet — pl. subaj a vitások kai, külön munkával — szép keresethez juttatták. A szűcs­segédek még az 1930-as években is vándoroltak. Kovács Pál orosházi szűcs­mester önállósulása előtt, 12 évi segédideje alatt, 17-szer változtatott munka­helyet, s közben békéscsabai tanító mesteréhez és egy-két jó műhelybe több­ször is visszatért. Mint mondja, előnyös volt a vándorlás, mert sokat tanult, Békéstől Szegedig a kisműhelyekben többféle munkát elsajátított és meg­ismerte az egyes városok, tájak különböző szakmai kívánalmait. A subásszűcsök rendszerint márciusban kezdték a padláson vagy kamrá­ban tartott bőröket munkálni. Ekkor egész hónapban készítettek. Beszáradás után pihent a bőr, majd hónapszámra törtek és kaszáltak. Augusztus vége felé kezdődött a belső műhelymunka: a mester szabott, a segédek és a betanult harmad-negyedéves inasok varrtak, állítottak, a mesterré szegett. Átlagos kisműhelyben, ahol a mester mellett 1—2 inas vagy segéd és a mesterné dolgozott, évente kb. 500 db bőrt dolgoztak föl. ám nagyobb műhelyekben 1000—1200 birkabőrt is kikészítettek és földolgoztak. A szűcsszakma első mesterségnek számított Orosházán. A mesterek jó­módban éltek, volt saját házuk, legtöbbjük földet is szerzett, amit rendszerint haszonbérért műveltetett. A módos szűcsök a jónevű csizmadiák, tímárok és szabók mellett Orosháza legtekintélyesebb iparosai voltak. \ század eleje óta Valackai István volt a leghíresebb orosházi subásszűcs, rajta kívül a Bre­bóvszkiak, Gabnai József, Benyhe Sándor, Halustvik Mihály nevét emlegetik. Hogyan értékesítették a portékát, hol milyen subát kedveltek? A szűcsmunka főleg vásárokon és hetipiacokon került áruba. Ritkán otthon is eladtak egy-egy subát s az ilyenért régebben búzával fizettek. A szűcs annyi búzáért adta a subát, amennyi belefért, mielőtt kivágták volna a nyakkivá­gást. Az orosházi szűcsök ugyan nem készítettek hímzett subát, de jó kikészí­tésű portékáikkal versenyképesek voltak mindenütt. Czene és Kovács mester; '273

Next

/
Oldalképek
Tartalom