Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Juhász Antal: Orosházi subás-szűcsök

eleje, ami a legnagyobb használatnak van kitéve. A keskenyebb szeletek fél birkabőrből valók. Először a suba elejét szabták ki. Szabás után a bőr kopasz felületeit, pl. a juh lágyéka körüli kopasz részt kipőszölték, azaz odaillő szőrös bőrdarabbal kiegészítették. Az ügyes pőszölést, pőszléket észre sem lehetett venni. Ahol az egymás mellé illesztett birkabőrök rövidnek bizonyultak, ott a bőrök toldást kaptak. A toldást a suba nyakrésze, illetve válla felől varrták, így megkülönböztettek nyaktódást, nyakhegytódást, ódaltódást. Igényes vásárlók azt tartották. hogy inkább legyen a birkabőr kitoldott, minthogy gyenge, ritkás bőr maradjon a subán. A suba ún. vócvarrással készül. A vóc ujjnyi széles irha, újabban szattyánbőr, amit összehajtva a két bőr közé varrnak. A bőröket a szőre felől varrják össze, háromélű szűcstűbe fűzött lencérnával. Amikor a hátulját, a vállbőrt és az elejét összevarrták, együtt van a derék. A subaderék hossza 15—16 fertály. A mértékrúddal kijelölik a közepét és kirajzolják a nyakkivágást. Ezután a derék két szárnyát becsaptatják, a szélét gömbölyű varrással végigöltik, hogy a bőr ne nyúljon ki. Az oldalrészek varrása után következik a suba állítása, ami a suba oldalának összevarrása a derékkal. Ezt követően fölvágják a suba elejét, körülvágják és szegik a nyakkivágást. Utána a vócot kisondorgatják, azaz két kézzel jól meghúzogatják a vócvarrást, s így a vóc szépen kidomborodik. Majd a mester a subát a földre teríti és szabókéssel az alját körülkerekíti. Akasztót, gombot, gombfület, az aljára szegőt varr. Az orosházi paraszt nem kedvelte a cifra subát és a helyi ízlés szabta meg a mesterek készítményeit: régebben sem hímeztek, legfeljebb a szegőre tettek díszítést. Kedvelt díszítéseik a vízfolyás, rozmaring, egyenes irha, almás irha, melyeket /ogasoZással. szironyozás

sal vagy berliner fonállal erősítettek a szegőre. Végül a fennálló gallér rávarrása következett. Subagallérnak Orosházán a fekete báránybőrt kedvelték. Ha a fennálló is rajta volt, elkészült a suba. Végezetül még a műhelyben valaki szőrével kifelé vállára terítette és a mester vízbe mártott nyírfasöprűvel, utóbb gyökérkefével végigfésülte, hogy az elvágott szőröket kifésülje és a szőrt bozontosítsa, fürtösebbé tegye. A magyarszűcsök a bőröket festették is, bár az orosházi parasztok inkább a fehér bőrű subát kedvelték. Rendszerint a fekete szőrű suba bőrét volt szokás sárgásbarnára festeni, amihez eperfagomba-főzetet használtak. Ennek a szőrét blendolták, azaz egyenletes feketére festették. Az asszonysuba rendesen fekete szőrű és festett bőrű volt. Milyenek voltak a szűcsinasok és -segédek munkakörülményei? A régi iparosok bennkosztos inasokat tartottak. Az inas tanítómesterénél kapott lakást és teljes ellátást. Szegényebb szülők még akkor is bennkosztosnak adták fiukat, ha helyben laktak, mert úgy nem volt vele gondjuk. A szűcsmesterség gyakran öröklődött, de kerültek a szakmába szegényparaszti sorból származó fiatalok is, akiknek a mesterség fölemelkedést jelentett. 12—15 éves korában adták inasnak az iskolából kikerült fiút és 4 év volt az inas'272