Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 2. szám - Elek László: Justh Zsigmond "kozmopolitizmusa"
azt, akárcsak a belőle táplálkozó, Justh által is követett naturalizmus művészi elve, amelynek jellemábrázoló módszeréről az irány vezéregyénisége: Zola maga mondotta: „Ügy kell dolgoznunk a jellemekkel, az emberi és társadalmi tényekkel, mint ahogyan a kémikus és a fizikus dolgozik az élettelen tárgyakkal". 5 2 Az embert értelmi és érzelmi megnyilvánulásaiban az öröklés révén a faj, továbbá a társadalmi környezet irányítja. Hogyan lehetne hát eltekinteni 6 hazai, a nemzeti miliő és a nemzeti hagyományokon felépülő élő sajátosságok alkalmazásától, hiszen ezek a módszer alapvető vizsgálódási szempontjait adják? A hagyomány nemcsak a múlt, hanem a jelen szeretetét is jelenti. Justh tradíció szeretete a nemesi történelmi múltban gyökerezett. Nem azért nem írt egyetlen történelmi regényt sem, mert megvetette vagy mert nem ismerte népünk múltját. A naturalista irányzat tudatos képviselője volt, akit mindenekelőtt a jelen bemutatása érdekelt: ,,A művésznek csakis azt lehet és szabad visszaadnia, amit átélt — mondja Justh a Művész szerelemben. Azért több nekem Arany Családi köre vagy Petőfi Kis Kunsága Berzsenyi összes ódáinál, mert azok látták és érezték azt, amit megírtak, míg Berzsenyi a magyar tükörben Horatius világát vetette szemeink elé, mi elérik, kikít ez a világ egy cseppet sem érdekel." 5 3 A századvég racionalista olvasójának és műélvezőjének különben — '<aza volt Justhnak — csakugyan érdekesebb téma volt „egy hetivásár, vagv egy utcasarok, amit az író, a művész élmény alapján rajzolt meg. mint bármely régi, nagy történelmi esemény. Érdekesebb Munkácsy Siralomháza és Éji csavargói, mint Miltona". Azt követelte meg ugyanis, hogy az írói. művészi egyéniség ,, szoros összhangban álljon a korral". 5 4 Ez pedig nem lehet meg a:-: ábrázolt valóság sajátos nemzeti vonásainak észrevétele és tudatos meglátt itása nélkül — kozmopolitizmus-ellenesség nélkül. A tetszetős elmélet természetesen olykor téves elképzelésekre is keszt-.'thet. Előfordulhat hogy az írói ujjgyakorlatok során a külföldi események é:; irodalmi műélmények hatása alatt akaratlanul is idegen miliőt és figurát ábrázol a modernnek feltűnni akaró író. Justh jól ismerte a magyar viszonyokat. Ezt tanúsítja az 1889-ben készített Hazai Naplója is. Ilyen társadalomismeretre nem lehet 2 év alatt szert tenni, (Péterfy elítélő kritikája a Káprázatokról 1887-ben jelent meg a Budapesti Szemlében) különösen ha az ember látását közben külföldi tartózkodások is homályosítják. Régebbi gyökerei kell hogy legyenek Justh „meg nem rezzenő kézzel" 5 5 rajzolt társadalmi helyzetképeinek. Hogy miért lettek mégis idegenek a belényesi kálmánok és szeghalmy gáborok, a kondor klárák meg a gilády arzének? Minden valószínűség szerint azért az idealizáló törekvésért, amellyel az önmaga határtalan kultúrszomjából és beteges, testi állapotából kiinduló, általánosítani akaró íusth a tézis: a már említett társadalmi, fejlődéstörténeti elképzelés szerint akarta látni őket. Ezért vitatkozgatnak igen széles irodalmi és tudományos olvasottságról tanúbizonyságot téve, akár a francia előkelő családok tagjai, akikről Justh azt állapította meg, hogy „nemcsak olvasnak, de túlnyomórészt jól is olvasnak". 5 6 Ezért rendezik be raffinált ötletességgel szobáikat a szecesszió apró miniatűr-kincseivel, ezért kedvelik a pszichologizmust és v;.llják '223
