Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 2. szám - Dr. Hajdú Mihály: Az orosháziak története 1744 előtt
Fekete, Horváth, Juhász, Kis, Lődi, Németh, Ravasz, Sitkei, Szabó (2), Szalai, Szilasi, Takács és Tóth családok. Az elköltözött nyolc család helyére azonban ugyanannyi jött, s közöttük néhány olyan, akik aztán Orosházára is eljutottak. Ezek: Balogh, Győri. Kocsondi, Kulcsár és Zalai. A Csontos család végleg Zombán maradt, a Körösi csak néhány évet töltött itt, azután máshonnan csatlakozott az orosháziakhoz, a Tornyi pedig szintén elköltözött, s eltűnt szemünk elől. Ezzel tehát végére jutottunk annak a nyomozásnak, melynek eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy kik is voltak, és hányan lehettek azok az orosháziak, akik már Zomba újjáalapításakor is ott voltak. Mindössze 18—20-ra tehető a számuk, s ez csak 8—10%-a Orosháza ,.őslakosságának". Vizsgálgassuk tovább Zomba lakosságának alakulását az orosháziak elköltözése után. Azt már bebizonyítottam, hogy nem ,,vonult ki" a teljes magyarság egyszerre, bármennyire nagy volt az ellentét a németekkel. Kutatásaim szerint az eredeti — orosháziak elköltözése előtti — lakosok közül ott maradtak a következők: Bársonyi, Csontos, Fekete, Fittos, Horváth (4), Juhász, Kis (2), Koncos, Kovács (7), Kugler, Lakatos (2), Nagy (3), Német (2), Pálfi, Pesti, Szabó, Takács (4). Tamáskó (2) és Tóth családok. Természetesen itt is valószínű, hogy a gyakoribb nevűek között néhány újonnan beköltöző is van. (Pl. a Takácsok között biztosan.) Ez a 37 család szerepel az 1741-i és 1752-i összeírásban is. Hozzávetőlegesen tehát a zombai magyaroknak fele települt át Orosházára. A többiek egyelőre ott maradtak, sőt, mint fentebb már említettem, újabb magyar beköltözőkkel szaporodtak. 1741-től, de talán inkább az orosháziak eltávozásától, 1744-től, 1752-ig 22 családdal szaporodott Zomba magyar lakossága. Felsorolom ezeknek a neveit is, és figyeljük meg, hogy milyen kevés közöttük már az Orosházán is ismert, helyesebben az orosháziakra jellemző név! (Ebből arra következtetek, hogy az 1750-es évek elején le is zárult a Dunántúlról, Tolna megyéből való áttelepülés. Ezután Orosházára más irányból indul meg a bevándorlás, de talán nem olyan tömegesen, kevésbé jelentősen. Mindezt azonban egy későbbi kutatásnak kell kideríteni, amire most nem vállalkozom.) Adamecz, Aczél, Belovics, Berta, Bogár, Borbély, Gerencsér, Karlovics, Kormos, Kemény, Komáromi, Koriád, Pápai, Pesse, Podolik, Pusztai. Szijártó, Pálinkás, Tamer, Vesiczki. Vince és Vörös családok. Ehhez már csak azt szeretném hozzátenni, hogy 1741 és 1752 között más helyre is elment Zombáról 9—10 család. (Azt nem kerestem, hogy hová. mert az orosháziakkal nem találtam velük semmi kapcsolatot.) Nevüket mégis felsorolom, ugyanis feltűnhetnek, egyesek valóban fel is tűntek a későbbi orosházi összeírásokban. Fűzi, Gergely, Hardi, Huszár, Liszkai (2), Petrovszki, Slenter, Turi. A Mórocz család valószínűleg Orosházára jött, de itt az első összeírásokban Mór néven szerepel. Ezek után kísérletet teszek annak megválaszolására, honnan is adódott az. orosháziak 80%-a. Ezt a következő módszerrel próbáltam megállapítani. A város alapításához legközelebb álló, 1728-as országos népességösszeírás összas Tolna megyei adatát végignéztem, minden egyes község minden családnevét egyeztettem az 1746/47-es és az 1751-es orosházi összeírásban szereplő nevekkel. Azt tapasztaltam, hogy ekkor még voltak teljesen délszláv lakosságú, ésakadtak már teljesen német lakossági! községek. Egyes magyarok által lakott '196