Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 1. szám - SZEMLE
A munkásfolklór régebbi célkitűzéseinek ismerőjét az első meglepetés akkor éri, amikor — mindjárt a bevezetőben — az úi terminológiával, a munkásdalkutatás fogalmával talákozik, s rájön, hogy nem egyszerűen a rossz emlékű terminológia tűnt el, hanem a folklorisztikus megközelítést váltotta fel a komplex megközelítés, vagyis a terminológia változása metodikai változást jelent. A mostani munkásdalkutatásban a folklór módszerek mellett a zenetörténeti, irodalomtörténeti. történettudományi módszerek is azonos súllyal szerepelnek, s teliesen új módszertan van kialakulóban, melyhez zenetörténészek, zeneesztéták — itt e kötet lapjain is — erőteljesen hozzájárulnak. A munkásdalkutatás tehát elindult azon az úton, hogy ne csupán a folklór egyik ága, hanem önálló tudományág legyen. És meglenetés tulajdonképpen a kötet tartalma is (különösen, ha a rigmusokat és a mnnkásszármazású fűzfapoéták verseit is befogadó munkásdal-definicióhoz viszonyítunk). hiszen elsősorban azt a folyamatot vizsgálják az egyes tanulmányok szerzői, mely a hagyományos folklórtól a munkásdal felé vezet. A Katona Imre által elemzett dalszövegek („A mezőgazdasági munkásság dalai") és Borsai Ilona dallam-elemzései („Summásdalok"), valamint Kriza Ild ;kónak „A cséplőgépbe esett lány" ismert balladáját monografikus igénnyel vizsgáló tanulmánya —, e három tanulmány (és anyagközlő függelékük) a kötetnek mintegy felét foglalja el — a magyar népköltészetnek azt a rétegét reprezentálja, melyet a népköltészet kutatói a legkésőbben kialakultnak, de mindenképpen a népköltészethez tartozónak vallanak. Ha pedig a népköltészet legkésőbbi rétege egyszersmind a munkásdalok legkorábbi rétegét jelenti, a munkásdaloknak a parasztság költészetében kell gyökereznie. Ez az elméleti következtetés akár munkahipotézis is lehetne — hiszen a munkásosztály újra és újra a proletarizálódott paraszti tömegek által töltődik fel —, ha nem bizonyítaná sokoldalúan a három szerző által felsorakoztatott anyag, hogyan telítődik új tartalommal a klasszikus népköltészeti formavilág. Az ipari munkásság körében végzett úiabb gyűjtések — Kiss Lajos Várpalota környéki, Vikár László pedig keletnógrádi gyűitéseinok anyaoát teszi ezúttal közzé — sz'ntén az bizonyítják, hogy a munkásdalok kialakulásának legev'densebb forrásai a parasztdalok. Természetesen nem az egyetlen forrás: egyfelől e-őteliesen hatott a polcári dalkultúra (magyarnóta, sláger) másfelől a munkásmozgalom vers- és dalköltészete. Különösen tanulságos ebből a szempontból Nagy Dez cő tanulmánya, melyből k'de-ül. hogy a századforduló agrárszocialista mozgalmait széles hullámokat verő néni. fél-néni költészet k'=érte. s ezeknek a jórészt ismeretlen nénköltőknek a dalai, rigmusai a mozgalmi saitóban is helyet kaptak. Az ilven és hasonló tanulságokat azonban eVielviitt n'nrs mndnnkban rend-e felsorolni. És talán remélh°tiíik. hogy felesleges is. hiszen b''zvást aiánlhatink a kötetet mindazok kéziknvvvének, ak'k a munkásdalok kutatásával akarnak foglalkozni. Olyan kéZ''könvvnek. melvnek mind :<? hasznát veheti, s nvnHen tanulságát továbbépítheti az érdeklődő. Me-t további munkára — s különösen itt, Békés mefvéb^n — rendk-'vül n"<*v szükség van. Ha fiuvpimesen végignézzük a kötet helvnévmutat.óiát. kissé szégyenkezve kell metfállanítan"nk. hn°v a forradalmi hagyománvaira büszke Viharsarok b ;zony alig tett valamit munkásdal-költészetének megismeréséért: a hivatkozások egy része századforduló körüli gyűjtésekre vonatkozik (a legtöbb Bartók Béla és Kálmány Lajos gyűjtéseire'), másrészük esetleges és alkalomszerű gyűjtés egy-egy darabiára hívja fel a figyelmet. A helyi gyűités szükségessége te-' hát nyilvánvaló .. . S most már kiváló vezérfonal is segíti a munkát. SZILAGYI MIKLÓS 168
