Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Áprily Lajos Szeghalmon
Hálatelt szívvel köszöntem meg a gyönyörű karácsonyi ajándékot, amely ezzel a kísérő levéllel érkezett: „Kedves Károlyom, ez a vers nem adta ki egészen az érzéseim muzsikáját, de így is elküldöm Neked. Legyen a tied, a tietek. Adósotok vagyok s ezért jogom van a következő javaslatot tenni most az új esztendő felé rohanó napokban: Erzsike jöjjön el hozzánk május második felében, amikor legszebb serdülő korukat élik a visegrádi virágok, néhány napra. Károly júliusban folytatja a családi látogatást, jó kiránduló időben, mihelyst túl van az igazgatóhelyettesi finisen. Az ősz alakulásáról (túzoknéző kirándulás?) majd akkor tanácskozunk. Én az eszterág visszatérésének idejére ígérkeztem; ígéretem teljesítésének azonban feltétele lesz az a felelet, melyet javaslatomra kapni fogok. Egyébként ezzel a tavaszi úttal kapcsolatban a következő aktuális szeghalmi strófával jelentkeztem: Ha megjött már az eszterág, s nyílik a sok puszta-virág, arra veszem az utamat, hogy ott megállj am a sarat dínom-dánom sum sum sum! Turgenyev Füstjének fordításával bízott meg az Űj Magyar Kiadó, Erzsike szerencsés kézzel tette fel a válaszomat. Holnap hozzáfogok, március l-re kell befejeznem a munkát. Aztán szabad ember leszek. Zsolcikánk betegen érkezett meg Debrecenből. Kiütései is voltak. Aggódunk, mert az orvos járványkórházat emlegetett. Borzasztó volna. Nem hiába hallottam, hallucináltam azon a reggelen a hangját. Meleg szeretettel ölel Budapest 1950. dec. 28. Lajos" A szíves meghívásra még annak érkezése napján kedve szerinti választ adtunk. Erre a levelünkre jött tőle a következő írás: „Kedves Károlyom, most külön neked szól a kölcsön gépen petyegtetett írás. Jólesett a felelet, melyet „meghívó" levelemre adtál. Képzeletem játéka megindult, s láttam magunkat a Nagy Villámon, a Várban, a Malompatak zuhogója alatt, a Lepence-völgyben, a Rám-szakadékban, a szigetorrnál s más hazapótló kedves helyeken. (Hogy is irta Mikes Kelemen? „Ügy szeretem... hogy nem felejthetem). Ma, éppen ma különösen erős ez az érzékenység bennem. Kedves szavakat írtál a szeghalmi versről is nekem. Ha ki tudta váltani belőletek, ami bennem is lelki tartalom volt, mikor megírtam, nyilván elérte célját. Talán terjengős lett egy kicsit (a disztichonos előadás nem tömörítő természetű) s az enyedi vízió sem elég átütő erejű benne. Alighanem befejező verse az őszi, klasszicizáló formájú sorozatnak. Hadd aludják téli álmukat a jó öreg spondaeizált dactylusok. Erről jut eszembe, hogy Tóth Béla dr., a te debreceni Lucretius-fordító barátod hoszszabb részletet küldött a napokban s részletes véleményemet kérte. Nem tudom lesz-e nekem most időm arra, hogy ezt megtehessem. Arra is gondoltam, hogy ha lesz valami a tavaszelői utamból, előzetes jóváhagyásotokkal egy félnapra lehívom Szeghalomra, ott aztán hármasban eszmét cserélhetnénk a munkájáról. Azt kérdi: érdemes e a munkát folytatnia, tehát elég jelentős lesz a válaszom. Esetleg leküldeném a kéziratot, hogy Te is elolvasd. Téged, mint felemás klasszikus filológust kettősen érdekelnének a megoldásai és a verselése. Mit szólnál ehhez a tervhez? (Az idő, az idő, az idő!). Pár napig gépeltem; hétfőn két ívet „le kell szállítanom." Ügy számítom, hogy február 20 táján finishelek. Változatlan sajnálkozással gondolok életedre, eygensúlytalan munkarendedre, s szeretném közelebb hozni azokat a napokat, amelyek felemelnek a szeghalmi földrajzi szintről, ha nem is a Pilis, de legalább is a visegrádi várhegy magasságába. Nő már a nap! Ha még egyszer eljutok Hozzátok, megkérlek majd, hogy vigyetek el Szász Istvánékhoz. Kolumbánéknak küldtem egy képeslapot. Peer Gyntöt útra tettem, s szeretnék bízni benne, hogy el is jutott címetekre. Megszereztem Zöld Henriket is egy antiquariumban, s rövidesen azt is leküldöm Erzsikének. Vele beszéltem erről a könyvről. Legkedvesebb olvasmányaim közé tartozik (ha én egyszer egy ilyen önéletrajzi regényt írnék, nyugodtan hunynám le a szemem), de előre is sajnálom, hogy az Ignotus városiasan mesterkélt nyelvén fogja 151