Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Áprily Lajos Szeghalmon

megismerni azt, ami az eredetiben svájci üdeség és szívenfogó természetesség. Ezt a kétkötetes könyvet fogadja tőlem jószívvel. Szeretettel gondol Reátok és kedves otthonotokra (Szerencse „y compris") Budapest 1951. jan. 13-án este Lajos." E levélre azonnal válaszolva kértem, hogy küldje le a Lucretius fordítás nála levő részét, s szöveghűség szempontjából készséggel mondok véleményt a már elkészült részletről. Ez meg is történt s pár nap múlva megnyugtattam Áprilyt, hogy a szöveghűség kifogástalan, a nehéz és sok helyen homályos bölcseleti tartalom meglepően szép magyarsággal és világossággal szólal meg nyelvünkön. Egy hónappal később, február 24-én az esti vonattal érkezett utolsó látogatására. Ezúttal is komoly munka nyers vázlataival: ekkor készült ugyanis a Puskin fordítása. Ez alkalommal 8 és fél napig volt vendégünk, örült a falu csendjének, mely napi 6—8 órás munkáját megkönnyítette, fáradt idegeit megnyugtatta, örült kis lakásunk zavartalan nyugalmának, s a figyelem és gondosság minden apróbb-nagyobb jelének, mellyel mindketten körülvettük. Esténként eszmét cseréltünk egy-egy formailag fogós strófa megoldási problémáiról, felcsendült a sárréti zongoraszó, vagy a betoppanó vendégek vidám zsivajától visszhangzott a szobája. Kívánsága szerint ellátogattunk együtt Szász Istvánékhoz, ahol erdélyi melegséggel fogadták s igen jól érezte magát. Március 4-én került sor a levelében is említett Lucretius fordítás megbeszélésére. Tóth Béla dr. ugyanis 3-án délután megérkezett Debrecenből, s másnap délelőtt Áprilyval összeolvasták az első ének fordítását. Kettőjük megbeszéléseit Erzsébet is végighallgatta, s mint később Áprily nekem négyszemközt mondotta, itt-ott ő is hozzászólt a felmerülő problémákhoz. Hozzászólásait bensőjében a legnagyobb elismeréssel hallgatta végig. A költő a fordítás felolvasását főleg metrikai, de amellett nyelvi szempontból is igen találó és megszívlelendő megjegyzésekkel kísérte. (Mint érdeklődésemre Tóth Béla közölte, később még a következő két ének fordítását is átnézte, s a hibás helyeket valósággal kikottázta.). Tóth Béla márc. 4-én délután utazott haza, Áprily pedig másnap vett tőlünk meleg és meghatott búcsút, szinte érezve, hogy ez volt legutolsó szeghalmi látogatása. Mi a Duna-kanyarban az előre szőtt tervek szerint végeztük látogatásunkat, s a költő augusztus 12-én írt levelében őszinte szeretettel írta: „... jó hogy itt voltál, jó, hogy itt voltatok." A további években már csak levélbeli érintkezésünk maradt a régi gyakoriságú. Ha Pesten jártam, hozzá mindig kimentem, s egy-két napot töltöttem vendégszerető otthonukban. De az ötvenes és hatvanas évek egyik csapást a másik után zúdították Aprilyra. Elvesztette élete legdrágább értékét: a feleségét, s látása egyre rosszabbodott. Mindent elkövetett, hogy elhárítsa a legnagyobb katasztrófát: a megvakulást, de az orvosi tudomány tehetetlenül áll a zöldhályog előtt. Elhomályosult szemekkel nemcsak a munkáról, hanem a távolabb mozgásról is le kellett mondania. Ezért szakadtak meg sárréti látogatásai. FÜLÖP KAROLY 152