Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Áprily Lajos Szeghalmon

kedvelők aligha ismerik. A most kapott hasonló című vers megértését elősegíti, ezért ezt is közrebocsátom. Fekete lány Lendül a hab s a part falán ezüstsarkantyús lába dobban: nézd, fürdik a fekete lány, fekete lány fehér habokban. Elszenderült a bú szemén, hullámba hull ma teste, lelke, hullámos hajú vőlegény mi\yen erősen átölelte. De nézd: sötét erdők között nagy ordas fellegek szakadnak, s jön árja záporöntözött görgeteges hegyi pataknak. Haragos, szennyes áradat, a medrét örvény-karmok ássák. Kérd meg a hökkent gátakat, gáncsolják a vizek futását. Ne essék folt fényes haján, iszapos ár hozzá ne érjen: fekete lány talán-talán utolszor fürdik hófehéren. A karácsonyi ajándékul adott vers így hangzik: Fekete lány Fekete lány, nem hallja? ... távol két fűzfasor közt zsong a gát. Teste ragyog a napsugártól s fiatalon látom magát. Reám lehelt a tiszta bája, féltettem, hab-locsolta lány, ne érje árvizek vad árja s ne essék folt fényes haján. Jaj, jöttek áradásos évek, irtózatot, halált hozók, virág írtók, -viharsötétek, földrengetők, vérszomjazók. Láttam kedves fők sűrű vesztét ragadozó évek során. Melyik barlang bújtatta testét, hogy megmaradt, fekete lány? Virágait vihar zilálta, új forgószéltől féltsem-é? Most más a változók világa és más világ a lelkemé. Ott ring a loccsanó habokban, a nyárban szikrázó vizén. Fekete lány, megállítottam s időtlenül megőrizem. Szeretettel írta és adta Erzsike kezébe Szeghalom, 1950. dec. 21. Áprily Lajos 149