Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - VITA - Dr. Becsei József: Békés fejlesztésének néhány kérdése

* ¥ IT A BÉKÉS FEJLESZTÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE A települések fejlesztése általában izgalmas problémája az embereknek is és az egész népgazdaságnak is, de különösen fontos azok számára, akik az illető településben élnek, s annak sorsát, jövőjét érdeklődéssel figyelik. Ezért nyilván sokakat érdekelni fog majd egy olyan „izgalmas" helyzetű község jövője, mint amilyen éppen Békés. Azonban, ha megalapozottan akarunk erről szólni, akkor először is a múlt által még ma is sugallt illúziókat kell félre dobnunk, másrészt a mai állapotok áttekintésére kell röviden a figyelmünket összpontosítanunk. Éppen ezért a mai helyzetből három kérdést szeretnénk kiragadni és hangsúlyozottan kezelni. Az első dolog, az első probléma az, hogy milyen Békés helyzete ma a megye településhálózatán belül; a második kérdésünk a község mai funkcionális struktúráját foglalja magába és végül a harmadik, a mai arculati sajátosságok fő vonásait igyekszik megvilágítani. Miután ezt a három kérdést röviden, de áttekintően ismerjük, csak utána szólhatunk a fejlesztésről, mert az egy adott állapotot vesz kiindulási alapul és ennek alapján jelöli ki a fejlesztési teendőket. A jelenlegi Békés környéki településhálózat nagyjából 200 éves fejlődés eredményeként született meg. Ezen településhálózat szerkezetét közigazgatásilag rögzítették több alkalommal is, legutoljára a felszabadulás utáni 5—6 évben. Ez nem a tényleges fejlettségi állapotokat vette figyelembe, hanem azt megelőzte. Ezt az előrefutást az azóta eltelt mintegy két évtizedes fejlődés sem igazolta. A felszabadulás után a békési járásban több új községet hoztak létre mesterségesen azzal a célzattal, hogy az itteni tanyákon élők majd a kijelölt belterületekre költöznek be. Ez a betelepülés azonban a vártnál sokkal lassúbb ütemben folyik, s jelenleg is magas itt a külterületen élők aránya (1. ábra). A községet közvetlenül övező településhálózat első sajátossága tehát az, hogy azt központi akarattal, mesterségesen hozták létre. Az így létrehozott közigazgatási egység (járás) természetes és történelmi központja Békés. A mesterségesen létrehozott közigazgatási beosztás legjobban Békés eredeti területét darabolta fel. A felszabadulás előtti Nagy-Békés határa 60 901 kat. hold volt. amelyből 1946-ban Bélmegyer. 1950-ben Kamut és Murony, 1954-ben pedig Tarhos vált ki, s így a község határa 22 130 kat. holdra zsugorodott. A most már önálló közigazgatású községek azonban továbbra sem úgy kapcsolódtak anyatelepülésükhöz, mint általában a falu a városhoz, hanem továbbra is élt és még ma is megvan a zárt település—tanya kapcsolat több sajátossága. A járás egyéb településeivel fennálló kapcsolatokhoz viszonyítva ezen községek és Békés közötti összeköttetés többoldalú, de egyben felemás jellegű is. Azonban a zárt település—tanya viszonylatú kapcsolatok annál jobban veszítenek jelentőségükből, minél inkább kiterebélyesedik az új települések önállósága, továbbá minél kevesebb lesz a tanyán lakók száma. A zárt település—tanya viszonylata továbbra is a legerősebb a közigazgatásilag ma is Békéshez tartozó külterület tanyavilága és belterületek között. Mindjárt meg kell azonban azt is mondanunk, hogy a külterület mai kapcsolatai lényeges új sajátosságokkal rendelkeznek. Ezek közül az első, és bizonyosan a legfontosabb, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás által meghatározott jellemzők: a másik pedig az, 120