Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Az ember visszanéz az útra, amerről jött

a halhatatlanságba, ahol ha nem is alakult ki sajátos festőiskola, de minden a művész ecsetjére, krétájára ajánlja magát — onnan hívta vissza a város, a szülők, a csabai utcák mésszagú házsorai, az utánozhatatlanul egyedi tájhangulat, mely évtizedek óta hordozza magában azt a pluszt, ami érzésem szerint Ezüst György művészetében is évről évre erőteljesebben érezteti egy nagy betörés lehetőségeit. Amikor hazajöttem, az akkor induló Alföldi Tárlatokon szerepeltem, majd később önálló kiállítással jelentkeztem, mondja. A szépemlékű Erdős Kamill írta róla és a többi akkor (1960 táján) pályakezdő fiatalról a „Művészetben": „Mi vonzza őket ide? — ezt elmondják a képek. Nem formai utánzást tanultak az alföldi mesterektől, hanem emberséges mindannyian egyéni hangot ütnek meg, mellyel felfogják, és színekbe, formákba ötvözik mindazt, amit e megye atmoszférája sugall nekik." Azóta sokan méltatták képeit. Pogány ö. Gábor, Oelmacher Anna, hogy csak a legnevesebb ítészeket említsem, de amazok a sorok, a fiatalos indulatok, a vágyak, a zubogó kifejező erők és az ember találkozásait költői szárnyalással összegző, tudományos alaposságú Erdős-mondatok az első, igazi siker harangzúgásai, a jó irány üdvözlő öröme. Ezüst György: Gallyazok 109