Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Az ember visszanéz az útra, amerről jött

A helyzet az volt, foglalja össze a 8—10 év előtti kort, hogy önállóan kellett megtanulni festeni. A főiskola alapmotivációt ad, de ahhoz, hogy onnan elérjen az ember valahová, gyötrelmes, nehéz az út. Először kubisztikus elképzeléseim voltak. Játék, különösség, azt hiszem soha nem is vettem komolyan. Ami visszahozott Csabára az volt az erősebb. Visszatértem a realista alföldi szemlélethez, de amikor én ehhez visszatértem, és ahogyan visszatértem, akkor már nem az volt a divat. *** A divat. Erről alapos kiselőadást tart. Ebben félreérthetetlen a művészi világlátás, a szándék, mely benne munkál, amióta csak fest. Legyen az ember hű önmagához, még akkor is, ha kifelé frázis, közhely, unalmas. Pedig hű lenni önmagunkhoz sokszor tantaluszi kín. Csábít a tudat, a divatos széljárás, a ,.irost ez megy, erre harapnak a sznobok és — nevet — az antisznobok is." Ezért nehéz. De az önmagunkhoz való hűség előtt meg kell találni önmagunkat. Tudni, hogy ki vagyok én? Milyennek látom a világot? Az embereket? Az életet? Kis é-vel és nagy E-vel is. Eddig eljutni, (eljutni?!) ezt megközelíteni még bonyolultabb. És nem kevés akaraterőt igényel. Az ember leéghet egy életet úgy, hogy igazi önmagával soha nem találkozott. Hogy a vegetálás és az üres hétköznapiság morzsolójából potyogtak ki a napjai, míg csak egyetlen, az utolsó meg nem maradt — hírmondónak. Szeretem betartani a folyamatosságot, mondja többször is, és mindig annyit adni magamból, mint amennyi bennem lakozik. Ez a művészi fejlődés útja és nem a divat. Persze vissza is vet néha, de soha nem bánom. *** Bejárta fél Európát. Bulgária, Románia, Csehszlovákia, Szovjetunió, NDK, NSZK, Olaszország, Jugoszlávia, Lengyelország, Franciaország. Látni akarok. Sokat mozogni, tárlatokat nézni. Ezek érlelik az ember szemléletét. A beszűkülés, a nem látok túl a kis provincián: a művész végét jelentené. Máshol is megfordulni, Párizsban vázlatokat skiccelni: nevetnivaló lehet, de az otthon még mélyebb szeretetét érleli. Párizsban 68 nyarán járt. A Modern Múzeumban a modern művészet krémjét láthatta. Párizs robbantott a művészetében. Dekoratívabb, hangulatosabb, elvontabb pikturát akarok kiépíteni. Az alföldi hagyományok megremegtetik az embert, de azt hiszem, ezután már nem ragaszkodom annyira a tanyák világához. Nosztalgia is volt ebben a régiben? Az alföldiben? Volt és van is. A modern, mai ember szemével akarom átértékelni ezt a nosztalgiát. És a szívével is. Nagyon a szívével. Újabban égőszínű kollázsokat alkot. *** Körben a falak mentén mázas korsók, köcsögök, kanták, a falon madaras tányérok, a sarokban csabai tulipános láda, órák, petróleumos lámpák, mángorlók — párját ritkító magángyűjtemény. Hobby? Divat? Egyik sem. Nála egyik sem. A népművészet az én ősforrásom is. A népművészet színeit, egyszerű formavilágát, őszinteségét (!!) hasznosítani kell. Évekig éltek bennem a csabai bútorok ultramarin kékei, a képeimen is jelen voltak. Emlékszel? Amit itt látsz, a korsók színei, a tárgyak naiv bája átitatódik bennem a világgal és egyszer visszatérnek. Belülről, nem is tudatosan. Szóval nem hobby. Nem, mondja. A népművészeti gyűjtés nem lehet az. A régi kultúra átmentése egy újabb korba. A kérdés: kinek mit ad ez a gyűjtés? Ha gyönyörködni tudok bennük, már nem hobby. És ez így a jó. *** Tanít is a csabai IX-es számú iskolában. Nem túlzás, hogy a gyerekek nagyon szeretik. 110