Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 1. szám - Dr. Tábori György: Jamina-Literatyfalva-Újcsaba (Adatok Békéscsaba-Erzsébethely településtörténetéhez)
közvetlenül a belügyminiszterhez adják be kérelmüket a községesítés iránt. Kérelmük tartalmát és indokolását nem ismerjük. A kérelemre a miniszteri intézkedés hamar, már 1884. október 21-én megtörtént, és a korábbi megokolás alapján, most sem engedélyezte Jaminának Békéscsabától való különválását. 1 0 Az önállóság elnyeréséért a három évig tartó eredménytelen harc nem lohasztotta, sőt fokozta a jaminaiak harci kedvét és erejét abban az irányban, hogy valami önállóságot nyerjenek, saját ügyeiket a maguk közül választott szegény sorsú emberek intézzék, ne Békéscsaba község képviselőtestülete, melyben a község gazdag parasztsága foglalt helyet. Ezért mindjárt az elutasító miniszteri rendelet megérkezése után, 1883 novemberében, Bottá Pál és tizenegy társa, majd 1884 februárjában Andó János és három társa aláírásával ellátott beadványban állandó „fiók-községet, fiók-elöljáróságot" vagyis közigazgatási kirendeltséget kérnek Jamina részére. Andó Jánosék előadják, hogy egy előző — 1881. szeptemberi — beadványban már kérték a fiók-elöljáróság szervezését, de ügyük nem nyert kielégítő elintézést, mert kaptak ugyan egy albírót, egy írnokot, egy adószedőt, de azok hetenként csak egyszer, csütörtöki napon vannak Jaminában, azonkívül két rendőrt és két hajdút, akik viszont állandóan a városban teljesítenek szolgálatot. Így amit kaptak, az tulajdonképpen „nesze semmi fogd meg jól." A két beadvány hangsúlyozza, hogy Jaminában, az egy csütörtöki napon, nehéz az adófizetés, a járlatok kezelése és más hivatalos ügyek intézése, és tekintettel, hogy évi 7 000 forint városi adót fizetnek, kérik állandó, naponkénti munkára egy albírói, egy segédjegyzői, két esküdti, két rendőri és két hajdúi állás szervezését. A társadalmi ellentétekből fakadó lenézés és a jogokból való kizárás a békéscsabai képviselőtestület részéről ismét megmutatkozott az elutasításban, az alábbi kifogásokkal: hogy a pár aláírás nem igazolja egész Jamina képviseletét; a fennálló törvények nem adnak arra lehetőséget; és amennyiben szerveznének is, mi lenne a feladata és mennyiben terhelné a felelősség intézkedéseikért. Különben is a tisztségek felállításával a személyi kiadás nem állna arányban. A távolság pedig nem olyan nagy, hogy ügyeik intézése végett ne tudnának bemenni a városba, különben is a jaminai lakosok túlnyomó részben napszámos egyének, jóformán naponként a belvárosi piacztéren tartózkodnak s innét szegődnek el", így ügyeik naponkénti intézése végett nem kell külön bejárniuk a városba. Részükre szerveződött egy albírói állás, a ,-bagatel" ügyek intézésére, de annak ügyforgalma annyira kicsi, hogy más állások szervezésére nincs szükség. A jaminaiak korábbi jogi képviselőjüket — Literáty Ödön ügyvédet — már nem vették igénybe, maguk szerkesztik meg fellebbezésüket, melynek hangja a konzervatív képviselőtestületi felfogással szemben rendkívül haladó és előremutató, sőt bizonyos értelemben forradalminak is mondható, mert benne kérésüket nemcsak indokolják, hanem a törvények ésszerű magyarázatára is utalnak, sőt új intézkedések életbeléptetésére is tesznek említést, így: miért kell a kérelmet minden lakosnak aláírni, amikor az a közjót szolgálja; a fennálló törvények nem szólnak a kerületi elöljáróság szervezése ellen, mert olyanok vannak, például Budapesten es más városokban is: a feladat hiánya pedig ugyancsak nem lehet akadálya a szervezésnek; és „...találni kell rá módot..." hogy az állások szervezhetők legyenek. 53
