Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

nevezett utcán haladva az ő bizonyára gyors lépteivel, negyedóra alatt elérte ma is meglevő, némileg átalakított tanyaépületét, mely egykorú térképeken mint: „Tessedik úr majorja" van feltüntetve. Ennek az épületnek Tessediken túl is megvan a maga nevezetessége. Itt tartotta lakodalmát (Benka Gyula közlése szerint) Ballagi Mór és ide hordták 1849-ben a gimnázium könyvtárát, mikor az iskolaépületet honvéd-kórháznak rendezték be. A Tessedik-kert és az azon épült majorház szorosan hozzátartozott Tessedik otthonához, nemcsak tulajdonjogilag, de mert kertészt nem tartván, munkásai részben az ő családtagjaiból kerültek ki. Ez a kert ma európahírű, földjét távoli országok tudósai is vizsgálat alá vetették, de híres volt az Tessedik idejében is. Szarvas városának létezését ez a kert hirdette a világ előtt. Mainapság, ha idegen jön Szarvasra, s annak legfőbb látnivalóit óhajtja megtekinteni, talán elsősorban Bolza Pál egykori Pepi-kertiébe vezetjük el. Jó másfél évszázaddal ezelőtt a Szarvasra érkező idegenek Tessedik kertje felől tudakozódtak, azt óhajtották megtekinteni, mintha Szarvason más látnivaló nem is létezett volna, mintha ez a kert egymaga képviselte volna Szarvast. Az 1804-ben Szarvason átutazó idegen, aki hosszasan leírta az itt látottakat, szólott a Körösön őt csodálatra ragadó nagy hajóról, megragadta figyelmét a város néhány habán-tetős háza, meg egv-két szebb épület; leírásának háremnegyed része azonban Tessedik kertjéről szól. Ezért, ha meg akarunk ismerkedni Tessedik otthonának ezzel a részével, legszemléletesebben annak az átutazó idegennek kalauzolásával tehetjük azt meg. Leírása különös tanulsággal is jár: ez a kert is magán viseli gazdája minden racionalizmusát. A legelső és legmegkapóbb megállapítás, mit Tessediket csodáló vezetőnktől hallunk, hogy ez a kert olyanok számára, kik mindenben csak a szabályosat, a külsőségekben nyilatkozó szépet keresik, meglepetést, talán kiábrándulást fog kelteni. Nincs abban semmi a szemet esztétikailag gyönyörködtető (mint pl. a Pepi-kertről mondanánk ma), semmi sem tanúskodik a külsőségekkel pompázni akaró kertészi szándékról. Akárhány utas — írja kalauzunk — ki oly vidékről jön, hol fejlettebb mezőgazdasági kultúra van, egészen közönségesnek fogja találni ezt a kertet. Akik az ilyesmit főleg arról az oldalról szeretik értékelni, hogy szép-e, nem fogják elég szabályosnak, sem művészinek találni. S az is„ ki nem képes éles szemmel tenni megfigyeléseket, itt talán semmi rendkívülit, semmi figyelemreméltót nem vesz majd észre. Jómagam is sok ferde megjegyzést hallottam már felőle. Én úgy érzem, hogy ezt a kertet érdemei szerint értékelni akarónak bizonyos nézőpontokat kell szem előtt tartania." Utazónk a továbbiakban utal a tessediki munka, a kísérletek, újítások, vagyis a nem külső látszatra, de belső értékekre támaszkodó tessediki munka, tehát a tessediki racionalista szellem megnyilvánulására az egyébként dísztelen kertben, mely magból nevelt élősövénnyel volt körülkerítve. Ami leginkább megkapta utazónkat, az mind a belső érték érzékelhetővé válásában állott. Csodálkozva látta hát a május 3-án térden felül érő lóherét, a Kilián testvérektől hozatott gyönyörűen gondozott gyümölcsfákat, melynek múltévi almáiból, körtéiből aznap is megkínálta őt a kert gazdája. És ami talán a legérdekesebb élmény volt számára, azt Tessedik készséges és alapos oktatásaiban látta. Szinte úgy oktatta őt ez a bőbeszédű kertész, mint valami tanulót, de akivel szívesen vitába is ereszkedett. Nem a racionalista Tessedik lombok347