Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - SZEMLE

kérdést, beépítette munkájába azokat az emlékeket is, melyek nem szorosan levéltári jellegűek. A jórészt latin nyelvű középkori geszták, krónikák megyei vonatkozású szemelvényei, az archeológiára vonatkozó utalások így erősítik a szerkesztés egységét. A megyei levéltárban fellelhető, vagy a társlevéltáraktól „kölcsönzött" szemelvényeknek pedig súlyuk, mondanivalójuk van. Az összeállítás nehézségei közé tartozott az is, hogy a mai Békés megyéről az évszázadokkal ezelőtti közigazgatási állapotoknak megfelelően kellett képet rajzolni. A szerzőnek tehát ki kellett tekinteni a régi Csanád és Bihar megyék felé is, s ezt sem mulasztotta el. Aki kicsit is jártas a filológiában, tudja, hogy középkori szövegeknek hiteles, de a ma emberéhez is szóló tolmácsolása szintén meglehetősen nehéz feladat, olyan logikai-nyelvészeti problémákat okoz, melyek megoldása hónapok töprengésének eredménye, és igen éles figyelmet igényel. (Itt jegyeznénk meg, hogy a szerzőnek ebben a törekvésében segítségére volt Makk Ferenc is, aki a latin nyelvű forrásanyag egy részét fordította. De a megyei nyomdaipari vállalat gyulai üzemét is igényes feladat eredményes megoldása elé állította ez a követelmény, s nyilván az ő precíz munkájuk az első lemérhető bizonyítéka a kötet nevelő erejének — a középkori Gyuláról az újkori „krónikaközlők" tudásul legjavát igyekezték adni.). A hasonló forráskiadványokkal való öszszehasonlítás arról győz meg bennünket, hogy a Békés megyei Olvasókönyv első kötete az efajta kiadványok legnagyobb buktatóját kerülte ki. A szerző és szerkesztő arra törekedett, hogy ne csak fejezetcímekben csoportosítsa a közölt részleteket, hanem köztük is kapcsolatot teremtsen. így hol a közölt szöveg, hol meg az azt megelőző bevezetés tartja ébren az „olvasmányosság" igényét, kapcsolja össze a következővel. Bár Kristó előszavában hangsúlyozza: „A képzeletben egymás mellé tett, összeolvasott bevezetések nem a megye történetét adják, hanem csak annak rövid vázlatát, vagy még annál is kevesebbet, gerincét, vázát, alapvető fonalát". Nem kis érdeme, hogy ez a gerinc nem omlik össze, ez a fonál nem szakad meg, illetve az előzmények ismeretében többszöri olvasás alkalmával is könynyen összeköthető. Az Olvasókönyv ezzel a módszerrel tüzetesen nem ismerteti meg ugyan az olvasót Békés megye középkori történetével, de felkelti az igényt arra, hogy az érdeklődök alaposabb ismeretekre tegyenek szert. Ehhez pedig a minden szöveget követő apparátusok adnak útbaigazítást, melyek közlik a forrással közvetlenül összefüggő kérdéseket, vagy a forrásból levonható főbb történelmi következtetéseket. Esetenként szakirodalmi tájékoztatót adva, hasznos „belső bibliográfiáknak" is tekinthetők. Nemcsak a forrásra, hanem a rá vonatkozó irodalomra, annak lelőhelyeire is utalnak. Éppen ezért a megyei Olvasókönyv, bár meghatározott terület szűkebb anyagából válogat, többre képes, mint a nemrégiben megjelent, iskoláinkban használt történelmi olvasókönyvek. Ott ugyanis még nehezebb feladat volt a szelekció, a szerkesztés módszereit pedig kizárólagosan az iskolai történelemtanítás határozza meg. A Békés megye történetéhez készült olvasókönyvnek az az egyik legfőbb erénye, hogy rendkívül sok területen hasznosítható eredményesen, s így komplex népművelési segédanyagnak tekinthető. Mégis iskolai felhasználásának lehetőségeivel kell kezdenünk. A történelemtanítás utóbbi években bekövetkezett szerencsés reformja tantervileg is lehetőséget biztosított mind az általános iskolákban, mind a középIskolákban helytörténeti témájú forrásfeldolgozó óráknak. Ezeknek nem az a feladatuk, hogy kibővítsék az amúgyis jelentékeny történelmi tanítási törzsanyagot, hanem az, hogy színezzék, életközeibe hozzák a tanulókhoz különösen a később már nehezebben megmagyarázható anyagrészeket. Az érdeklődés és a helyes történelmi látásmód felkeltése, kialakítása természetesen elképzelhető helytörténeti témák nélkül is, de sokkal nehezebben, áttételesebben, bonyolultabban valósítható meg. Ha a történelemtanár nem „általában" beszél a történelemről, hanem a tanulók szűkebb pátriájához közel álló jelenségek és szemelvények alapján, a figyelemkoncentrációt rövid idő alatt biztosítani tudja. Az ilyen szemelvényeknek rendkívüli bizonyító erejük van, s nemcsak a tanulók tudását csiszolják, hanem érzelmeiket is felkeltik. Ennek a tanítási szemléletnek a kialakulása évek óta ott él pedagógus társadalmunk köztudatában, de elterjedését akadályozta az a körülmény, hogy a tanítás gyakorlásához szükséges szemléltető szemlvényekhez csak körülményesen juthattak hozzá. A most megjelent megyei Olvasókönyv első kötete minden bizonnyal a leghasználtabb tanári segédkönyvek egyike lesz. Terjesztésénél tehát elsősorban arra kell gondolnunk, hogy az iskolákat lássuk el elegendő pédányszámmal. Ez esetben például a középiskolai történelemtanítás középkorra vonatkozó forrásszemelvényei je263