Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szilágyi Miklós: Újabb adtok a sárréti pákászok életének megismeréséhez
kászról más tanúk is megemlékeznek, és hangsúlyozzák, hogy ő volt az, aki következetesen számontartotta a határt.) Ami tehát a pásztorok társadalmi helyzetét illeti, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ők is részesei voltak — csakúgy, mint a pásztorok — a feudális jogrendnek: tevékenységük a tulajdonviszony függvénye volt, s csak abban az esetben pákászhattak háborítatlanul a rétségben, ha akceptálták a tulajdonviszonyokat. Minden elkövetett visszaélést, jogsértést megtorlás követett, hiszen maguk a pákászok is őrködtek a saját — megszerzett — jogaikon, s a mások által elkövetett jogsértés az ő sérelmüket is jelentette. A pákászat mint foglalkozás A vallomástevő pákászok sajnos alig szólnak arról, hogy milyen munkát végeztek, milyen eszközökkel dolgoztak. Tevékenységük fogalmi körülírása is lehetőséget ad azonban a pákászat jelentéstartalmának valószínű meghatározása. Mindenik tanú ezekkel a fogalmakkal határolja körül munkáját: „hol egy, hol más helyeken pákásztak, békásztak és Csikásztak" — „hajókon pákászat. halászat és Csikászat végett elindultak" — „Pákászattal és Csikászattal kezdette élelmét keresni". Az ilyen fogalmi meghatározás világosan utal arra, hogy a pákászok — mint ahogy azt eddig is tudtuk — komplex zsákmányoló tevékenységet folytattak. Ha viszont munkájuk meghatározásakor a pákászat fogalmához mindig odatették a halászat, csikászat, békászat fogalmát is, az is nyilvánvaló, hogy a nákászat önmagában nem fejezte ki egyértelműen a komplex zsákmányolást — legalábbis a hivatalos nyelvben. A maguk szóhasználatában ellenben egyértelmű lehetett a pákászat komplex-zsákmányolás jelentése. Fentebb láttuk, hogy Kelemen István úr engedelmével „szabadon pákászhatnak" — értvén egyszersmind a halászatot és csikászatot is, hiszen arra is engedélyt kértek. A pákász foglalkozás — ez is világosan kiderül a vallomásokból — korántsem volt helvhezkötött: a pákászok pontosan meghatározták, mely években dolgoztak a peres földön. A 40 éves Német István pl. a következőket vallja: ,,A' Tanú ez előtt 15. Esztendőkkel, Pákászattal és Csikászattal kezdette élelmét keresni, és elsőben is Bánya Dombra jött, a'hol Kunyhót emelvén egész Télen ott lakott, idő közben pedig pákászat végett más hellyekre is elment". A 69 éves Tóth Gergely 23 évvel a vallomástétel előtt „Szél Jánossal, és Sass Mihállyal a' Pákászatban és Csikászatban társ lévén és Kissújszállástúl, keresztül Zódonon, Bánya lapon Fektón, egész Besenyő Dombig, mindenütt a' Berettyó folyásán jártak." A gyakori helyváltoztatás magyarázza, hogy a más község határához tartozó rétséget is igen jól isrrérték. A helyváltoztatást nyilván az is indokolttá tette — bár erről nem szólnak konkrétan a vallomások —, hogy a különböző községek, földbirtokosok más-más feltételekkel engedték meg a pákászatot. Az itt vallomástévőkkel azonos nevű kisújszállási csikászok (esetleg ők maguk?) pl. a turkevei vizeken is dolgoztak a XVIII. század második felében, ahol kedvezőtlenebbek voltak a feltételek (a fogott zsákmány harmadát kívánta a tanács). 1 0 Ha egy-egy helyen megtelepedett a pákász — mint láttuk — kunyhót épített magának, s mivel csikászattal foglalkozott, egész télen át a kunyhóban lakott. (A csikászatnak ui. a tél az évadja.) Arról viszont egyetlen pákász sem szól, hogy családostul a rétségben lakott volna, mindig csak a pákászatban vele együtt dolgozókat emlegeti. Ami a pákászok munkaeszközeit illeti, csak egy konkrétumot emlegetnek a vallomástevők. Mindegyikük elmondja, hogy ,,a' Szerepiek Vadászó Vas Tőreiket is a' Berettyó innenső részére Butsa felé csak Éjtszaka alattomba rakták le, és ottan Nappal meg fordulni, semmiképpen nem bátorkodtak". A vastőrök emlegetése vadásztevékenységükre utal — ez jelentette munkájuk egyik területét. Esetenként arra is találunk utalást, hogy a pákászok nemcsak zsákmányoló tevékenységet folytattak. Szél János arról beszél, hogy a „Berettyó innenső szélein szénát kaszált", Sass Ferenc „Nádvágás végett Kelemen János Úrtól Commussiót kért" — Mocsári János teleltető béres viszont alkalmilag pákászkodott. Ez a néhány adat legalábbis kérdőjelessé teszi azokat a korábbi véleményeket, miszerint a pákászok sohasem végeztek mezőgazdasági munkát. 253
