Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - Dr. Becsei József: A békési tanyarendszer

tettük át mai életformánkba .. ."

1 A tanyafejlődés másik útját Mendöl Tibor a következőkben összegzi: „Az ólaskert funkciója tehát eredeti helyén megszűnik, annak helyét is gazdasági udvarral bíró lakóház foglalja el. És ekkor az ólaskert régi funkciója kiköltözik a határ távoli szántóföldjeire, és megtestesül ott az újonnan létesülő tanya formájában."

2 A fejlődés előbbi útjai közül az egyes településeknél az érvényesült, amelyikhez a történelmi körülmények kedvezőbbek voltak. A kertes városok esetében az utóbbi, míg más tanyás települések esetében az előbbi fejlődési folyamat zajlott le. De milyen történelmi és gazdasági előfeltételei voltak a tanyarendszer kifejlődésének Békés esetében? Általában a földművelő tanyák kialakulásának kezdete a XVIII. sz. elejére tehető, tömeges elterjedésük pedig a XIX. században következett be. Szállásépítés nyomaira természetesen jóval előbb is bukkanunk. Békésen a szállásépítés első nyomait a XVI—XVII. században találjuk. Haan Lajos Diplomatarium Békessiensé-jében gazdag forrásanyaggal szolgál.

3 Ebben a következők állanak: „Kádár Ferenc dobozi nemes Ember an. 56. — Tudom, hogy a Benczikebér volt az Dobozi Határ az Emlőstölyi, az Petrosan, az Kosdér Szigettye, az Gillai György szállása...", majd a 225. olíalon: „ ... Emlékszem reá, hogy Kalmár János szálásánál volt a Határ..." és tovább a 226. oldalon: „Győri Gergely Berényben lakó jobbágy..., hanem egy Bai György .. , hogy az Dobozi Határon lakik ..." Mások tanúvallomása is megerősíti a szállások létezését. Juhos István vallja: „Hallottam azt is, hogy a Kerék Ferenc házát elvonták a Békésiek még a magyarok idejében, mikor Gyulában laktak, mely ház volt a Fantsalfoka mellett közel Dobozhoz egy hajtásnyi földön ...". Ugyanezt vallja Oláh András békési lakos és Simándi Máténé dobozi lakos, majd Zuh István említi tanúvallomásában Kalmár János szállását (229. o.), ugyancsak ezt említi egy következő tanú is (230. o.). Ezek a tanúvallomások tehát azt bizonyítják, hogy a XVII. század elején léteztek Békés határában szállások. A földművelő tanyák kifejlődésének előzményeként feltétlenül a török pusztítását kell tekintenünk. A török pusztítás a már megkezdődött kitelepedést a határba egyrészt szükségessé, másrészt lehetővé tette. A török ezen a területen olyan tabula rasat teremtett, amin az életnek szinte teljesen élőiről kellett kezdődnie. Ott kellett azt folytatni, ahol másfél évszázaddal előbb abbamaradt. Az elnéptelenedett vidék lakossága a nagyobb településekbe költözött. Így óriási területek maradtak lakatlanul. Ugyanakkor egy-egy város lakossága hatalmasra felduzzadt. Így Békéshez is 14 község területe került a hódoltság megszűnte után (Bélmegyer, Csapegyház, Csarna, Dánfok, Deter, Gyúr, Hidas, Kiskamut, Nagykamut, Mezőszentmiklós, Murony, Verebes, Mető). E nevek egyrésze ma már csak határrészeket és dűlőket jelöl. A növekedés eredményeként a község területe 60 901 kat. hold lett. A visszatelepülő lakosság, amelynek száma 1715-ben csupán 535 fő volt, állattenyésztés folytatására kényszerült. Az állattenyésztés és az alacsony lélekszám a határba való kitelepedést ekkor még nem tette szükségessé, így ez a folyamat csak később, a népesség növekedésével és a földművelés fokozatos térhódításával indulhatott meg. A XVIII. század közepére és végére azonban 150