Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - SZEMLE

lósításának lehetőségét vizsgálja. A részletekre is kitérő munka jó adatgazdagságával nagy segítségére lesz a tanulmányt kezükbe vevő óvónőknek. Amennyire fontos eleme az óvodáskori gyermek nevelésének a játék, legalább annyira szükséges tartozéka a mese is, hiszen a kettő igen közel helyezkedik el egymáshoz a gyermek tudatában. Vajda Aurél munkája (A népmese és az óvodás korú gyermek) a népmesék óvodai felhasználását, illetőleg felhasználhatóságát kutatja. A népmese felkelti a gyermek érdeklődését, segíti szókincsének növekedését, hozzájárul a képzelőerő fejlődéséhez, és nagy szerepe van a tudatés jellemformálásban. Ezenkívül — mutat rá a szerző — ami a gyermek szempontjából szintén nem elhanyagolható: élményt ad. A tanulmányok harmadik csoportja a lélektan köréből való. Ezek sorából Szakács György munkáját emeljük ki (A pszichológiai tárgyú megismerés ismeretelméleti kérdései). A cikk tudományos alapossága a szerző jó felkészültségét mutatja, s a munka jó hasznára válik az óvodai lélektannal foglalkozóknak. A neveléstörténeti munkák közül Tóth Lajos: Diesterweg munkássága és hatása a nevelők tudatosságának fejlődésére c. tanulmányáról kell megemlékeznünk. A dolgozat megjelentetése időszerű volt. hiszen a nagy pedagógus halálának századik évfordulóján látott napvilágot. Mivel azonban nem közvetlenül az óvodai nevelés pedagógusáról íródott, helye az évkönyv helyett inkább valamelyik pedagógiai szakfolyóiratban lehetett volna. Az évkönyv legnagyobb terjedelmű tanulmányában a szerző Diesterweg életének és korának ismertetése után 5 nagyobb gondolatkörben tárgyalja a nagy pedagógus munkásságát. A felhasznált anyagot jól áttekinthetően nyújtja át olvasójának. Az évkönyvet a külföldi óvodai neveléssel kapcsolatos dolgozatok zárják be. A szarvasi szerzők közül Scheibert Ferenc tanulmánya (Az idegen nyelv elemi —óvodai — fokú tanításának nemzetközi tapasztalatai az UNESCO felmérésének tükrében) a problémával sokat foglalkozó, jó felkészültségű szerzőt mutat be. A szerző helyesen világít rá, hogy a második idegen nyelv birtokában az általános emberi közeledésnek és a népek közötti kapcsolatoknak komoly távlatai vannak. A második nyelv tanulását pedig leghelyesebb az óvodában elkezdeni. Összegezésképpen elmondhatjuk, hogy a kötet tanulmányai értékesen gyarapítják a pedagógiai irodalmat, az óvónőképző intézetek által kiadott kötetek IV. évfolyama jó folytatása a megkezdett útnak. DR. KOÓS FERENC AZ OROSHÁZI MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUM TANGAZDASÁGA TEHENÉSZETÉNEK ÉVKÖNYVE. 1951—1935. A világ szarvasmarhaállománya 20— 50°,o-kál nőtt a századforduló óta. E számbeli növekedéssel párhuzamosan az egységnyi tej hozam is emelkedett, ami összhangban van az egész világon terjedő, élettanilag nagyobb értékű, fehérjékben gazdagaDD táplálkozássá!. Hazánkban igen nagy erőfeszítések történtek a szarvasmarhaállomány létszámának és termelésének növelésére (restaurálására) a második világháború utáni időszakban. Ezeknek dacára — az átmeneti javulást követően — az utóbbi néhány évben a tehénlétszám jelentősen csökkent, és termelése is igen sok helyen stagnál. 1970-re a fogyasztási prognózis hazánkban 3 milliárd liter tejegyenérték fogyasztását helyezi kilátásba, ami 1 főre 0,82 liter naponkénti fogyasztást jelent. Jelenlegi tejtermelésünk országosan évente 2 milliárd liter körül ingadozik, amit mintegy 850 000 tehén termel. Ahhoz, hogy a termelés a fogyasztás igényét kielégíthesse, 1 millió tehén 3000 literes éves átlagos termelése szükséges. Ennek a néhány éven belül jelentkező igénynek kielégítését egyrészt a tehénállomány növelésével, másrészt az egy tehénre eső tejhozam nagyobb arányú emelésével leszünk képesek megvalósítani. A tehenek létszámának növelése képezi a feladat kisebbik részét, míg a nagyobbikat az egymillió tehén termelésének mintegy 3000 literre történő emelése jelenti. Mindkét teendő feltételei adottak, csupán üzemen belüli ará111