Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Hajdú Mihály: Névadási szokások Csanádapácán száz évvel ezelőtt

1847-ig 5, utána három év alatt 40 előfordulásával találkozunk. Az Apolló és Viktor alakok — eredetileg férfinevek lévén — nem válhattak hivatalossá. A XIX. sz. közepén azonban oly gyakoriak voltak a népnyelvben, hogy a latinos műveltségű római katolikus papok sem tudták magukat kivonni befolyásuk alól, és ezeket a változatokat jegyezték fel. Külön említést érdemelnek a Rózsi és Rúzsa alakváltozatok. Mindkettő a Rozália variánsa. Biztosan nem itt, Csanádapácán keletkeztek, hiszen a környéken is gyakran találkozunk velük. Az viszont lehetséges, hogy itt ekkor terjedtek el. A Rúzsa alak 1846-ban tűnik fel először, és öt esztendő alatt hét ízben található meg. A Kata alakváltozatnak pedig a kihalását figyelhetjük meg. A vizsgált korszak első hét esztendejében 21-szer fordult elő, utána meg egyáltalán nem találkozunk vele. 6. Azok után, hogy felmértük Csanádapáca keresztnévállományát, vizsgáljuk meg, milyen erők alakították, befolyásolták e névanyag megoszlását, új nevek elterjedését! Erre vonatkozóan a magyar nyelvű anyakönyvezés (1838—1850) névanyagán hajtottunk végre részletesebb vizsgálatot. (A fiúk és lányok nevei következő számításainkban együtt szerepelnek.) 1. Szülei nevét kapta 178 újsz. 16,03% 2. Ke-esztszülei nevét kapta 108 újsz. 9,73°/o 3. Páros nevet kapott (ikrek) 10 újsz. 0,9 % 4. Születésnapja után kapta nevét 447 ú.isz. 40,28% 5. Bizonytalan indítékból kapta nevét 367 újsz. 33,06% A fentiekből világosan kitűnik, hogy a név megválasztását legdöntőbben a születés napja, ill. az ahhoz legközelebb eső névnap befolyásolta. Természetesen főleg olyan névnapokat vettek figyelembe, amelyek a községben ismertek, elterjedtek voltak. Mi is akkor soroltuk be ebbe a kategóriába adatainkat, ha a gyermek születésétől a névnapig nem fordul elő más, a helységben ismert és használt név napja a korabeli kalendáriumban. (Pázmány Péter: Keresztény imádságos könyvének 1851. évi kiadását vettük alapul.) Így néha 8—10 napos különbséggel is a születésnap utáni névadás csoportjába kerültek az adatok. (Érdekesen bizonyítja egy beírás a névnap utáni névadás szokását: 1850. XI. 25. a gyermek „Katalin után lett".) Néhány (49) esetben (4,5%) a születés napja szerint kapott név egybeesik a szülők vagy a keresztszülők egyikének nevével. Ha ezt levonjuk a születési nap alapján kapott nevek számából, akkor is 398 marad, s ez 35,78%. Tehát viszonylag nagy szám, és megállapításainkat kétségtelenül igazolja. Valószínűleg nem papi rábeszélés vagy önkény eredménye ez, hiszen alig van közöttük olyan név, mely a községben ismeretlen lett volna. (A ritka nevek tárgyalására később visszatérünk.) A szülők névörökítő szándéka az esetek többségében nem tudatos, és nem feltétlenül az elsőszülött gyermekre vonatkozik. (Érthető, ha arra gondolunk, hogy gyakori volt egy családban a 6—8 gyerek.) A latin nyelven vezetett anyakönyv jelöli a primogenitast (elsőszülöttséget). Így az 1851—1860-ig terjedő időszakban meg tudtuk állapítani, hány elsőszülött örökölte szülei nevét. Fiú ú.isz. össz.: 39, apja nevét kapta: 14 35,9% nem az apja nevét kapta: 25 64,1% Leány újsz. össz.: 40, anyja nevét kapta: 8 20 % nem az anyja nevét kapta: - 32 80 % '30