Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Dr. Tábori György: A körösi faúsztatás történetéből

egyben kérik a megyét, hogy a tűzifának rucaláponí úsztatását Békésen túl Szarvasig, sőt tovább is engedélyezze. A Szarvasi Városi Tanács és a Szarvasi Gőzmalom Társulat már 1868. augusztus 29-én, a rendszabály minisztériumi jóváhagyása után egy hónappal, kéri annak 10. pontja olyan módosítását, hogy a rucalápok Szarvasig úszhassanak. Indokolásukban előadják, hogy: a Gőzmalom Társulatnak és a szeszgyárnak évente 2—3000 öl fára van szüksége; a vételár után a Társulat 15°/o-os forgalmi adót fizet az államnak, amennyiben a faúsztatás megszűnik, az állam is károsodik; a rucaláppal történő szállítás megszüntetése esetén csak tengelyen volna lehetséges a fát Szarvasra szállítani, ami nem kifizetődő; a rucaláppal való faúsztatás a Körös hajóforgalmát sem a jelenben, sem a jövőben akadályozni nem fogja, mert a faúsztatás csak kis víz idején történik, amikor hajók nem járhatnak a vízen; a fa ölének ára 6 forint volt, de a tiltás óta 10—11 forintra is felszökött és a helyi „vállalkozók csak ismerősebb embereinek mintegy kegyelem útján juttatnak ilyen áron .. ."; Szarvas városának évi tüzelőfa-szükséglete körülbelül 10 000 öl, amit kocsin szállítani nem lehetséges; végül ismételten kérik a megyét, hogy ezt az „ipart gátló s a kereskedelmet elő nem segítő czélszerűtlen intézkedését .. ."vonja vissza. 1869. március 19-én és 30-án többek között Orosháza község, majd ismét Szarvas városa, továbbá Endrőd, Mezőtúr, Szentandrás és Öcsöd helységek, majd további 13 nagybirtokos, malom- és „szeszgyártulajdonosok", de különösen Dányi József, gróf Károlyi György alföldi uradalmainak felügyelője és több érdektársa kérik és sürgetik a megyét a rendszabály 10. pontjának módosítására. A sok kérésre a megye enged, és az 1869. április 5—8-a között tartott megyei közgyűlés döntése, amit az 1872. augusztus 26-án tartott megyei közgyűlés továbbra is megerősít, az egész megye területén megengedi a tűzifának rucalápon való úsztatását, azzal a kettős indokolással, hogy a fában szegény helységek így olcsó fához jutnak, és a vízen való szállítás olcsóbb, mint más módon. Az indokolás helyes és okszerű volt, az intézkedés meg is felelt a gazdasági érdekeknek, de a kérdés most sem oldódott meg. A rucalápozási-ügy kérdéseinek hullámai a szabályozási kormánybiztos révén eljutottak a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumba. A kormárybiztos a Körösök szabályozása és hajózhatóvá tétele érdekében ellensége volt mindennemű faúsztatásnak, de főleg a rucalápozásnak, amiben úgy neki, mint a szabályozási társulatnak igazuk is volt. És mivel a szabályozási munkálatok kiadásait az állam fedezte, érdeke volt a szakvélemények meghallgatása után dönteni az engedélyezés vagy tiltás dolgában. Azért utasítja a megyét a minisztérium, hogy a szabályozási társulattól kérjen véleményt a kérdésben. A Körös-Berettyó Szabályozási Igazgatóság és a Körös-Berettyó Szabályozási Királyi Mérnöki Hivatal „A Körös-szabályozási munkálatokat veszélyeztető akadályok elhárítása tárgyában" adott véleményét röviden az alábbikban foglalta össze: 1. A Körösökön lévő hidak kisméretű nyílásai és a volt vízimalmok fenékgátjai mindennemű faúsztatás akadályai. 2. A faúsztatás a hajózást gátolja. 3. A rucalápozás erősen rongálja a medret, a fák leülepednek, isza15