Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - SZEMLE

rög színház"-a; Mezőberény: Körös-parti Petőfi-emlékmű; Szendrey Júlia gyermekkora; Kondoros: Petőfi István élete, sírköve; Szarvas: Petőfi Zoltán diákkora; Szentandrás: az 1735-ös felkelés; Csaba: Kulich, Sebes György, Gyóni, s mások emlékei; Bánkút, Mezőkovácsháza: a „magyar búza", Baros, Székács, Bereczki Máté agrárhagyományai stb.) — még kevésbé a jelen nagy változásai: földgázmezők, üveggyár, csabai konzervgyár életet, tájat átformáló jelentősége; a szarvasi HAKI az ÖRKI mellett stb. Mintha nálunk nem haladt volna az idő, mintha az élet, a fejlődés ott állna, ahol évtizedek előtt! Nem tudjuk, elégedettek-e más tájak, városok fiai tájuk értékelésével? Ismertebb tájakra több gondot fordítottak, szakértőit talán megkérdezték a szerkesztők; azokat nem célunk itt bírálni; a mienket illetően azonban meg kell mondanunk: szép törekvéseik mellett nem egy tekintetben felületes munkát végeztek, selejtet adtak. IRÁNYI DEZSŐ MAGYAR VAROSOK A vidéki városok fejlesztése, iparosítása, fokozott közművesítése népgazdasági terveinkben és a helyi tanácsok feladatai között az egyik legfontosabb heIvet foglalja el, s természeténél fogva a legszélesebb tömegeket érinti. Ennek tükre, hogy a Borsos József szerkesztésében 1961-ben megjelent Vidéki városaink című úttörő kötet után, nemrégiben, egy másik kollektíva munkájaként, DüHos Ferenc és Szabadv E«?on irányítása alatt újabb, sok tekintetben más szempontú összeállítás készült el, a Magyar városok. Az utóbbi kötet elsősorban statisztikusok alkotás«, a korábbi pedig a településtudomány és a városgazdálkodás szakembereinek műhelyéből származik. A két alapvető munka egymást kitűnően kiegészíti. Altalános áttekintés céljára, bőségesebb történeti anyagánál és rendszerénél fogva, alkalmasabb a Vidéki városaink; egy-egy város komplex jellemzéséhez, s így a gyakorlati irányításhoz, a korszerű várospolitikához viszont könnyebben kezelhető a Magyar városok 750 oldalas kötete. A Magyar városok magvas, programadó előszavában Dallos Ferenc, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője kifejti, hogy a szocialista várospolitika alapján folyó tanácsi munka előtt nagyon nagy feladatok állnak. Településhálózatunk fejlődése — mint az 1965-ös kormányhatározat is megállapította — elmaradt a gazdasági és társadalmi élet gyors haladásától, változásaitól. Különösen a súlyos örökséggel rendelkező alföldi városok gondjai nagyok. A Magyar városok feldolgozó módszere az, hogy a kötet első felében minden városról 6—12 oldalon összefoglalja a legfontosabbakat, a könyv második felében pedig táblázatokat közöl, igen részletes adatfelvétel alapján, aránylag kevés történeti (felszabadulás előtti) anyaggal. A gyűjtemény kitűnően alkalmas arra, hogy az 1960—62. évi (helyenként 1963—64-es) adatok alapján kii elölj ük F'-I-és megye 3 városának helvét a magyar városok között. (Szarvas, mint ismeretes. 1966. július 1-én lépett városaink sorába, így a kötetben még nem szerepel.) A túltekintés a megye, sőt az Alföld határain nagyon tanulságos, meri erősíti reális önértékelésünket, megmutatja, mi a teendő, hogy megyénk városai valóban korszerű településekiké fejlődjenek, s meglevő városi funkcióik mellet* a városias külsőt, a sokat emlegetett urbánus kulturáltságot is elérjék. Békéscsaba, Gyula és Orosháza összefoglaló jellemzése a közepesen sikerültek közé tartozik a kötetben. (Az alföldi városok közül Baja, Kalocsa, Kecskemét, Makó és Nyíregyháza bemutatása a legjobb egyébként.) Kisebb ténybeli tévedések főként Békéscsaba esetében fordulnak elő, az összképet azonban nem befolyásolják. Az egyes városokhoz rajzolt vonzástérképek a megyebeli városok esetében éppúgy csalókák és csak félig tükrözik a reális helyzetet, mint a dunánt-'li településeknél, mert csak az egészségügyi és a kereskedelmi, valamint a munkahelyi vonzást veszik tekintetbe. A kétségtelenül nehezebben megállapítható és csak körülményesen ábrázolható művelődési, közigazgatási, igazság117