Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Krupa András: Az országjárás helye az ismeretterjesztő tevékenységben

Szervezeti és anyagi-kiadási oldalról is éri őket kritika, különösen a termelőszövetkezeteik és az üzemek országjárásait. S az idevágó bíráló megjegyzések, sajnos, nagyrészt jogosak; helyt kell adnunk azoknak az észrevételeknek, melyek szóvá teszik, hogy a termelőszövetkezet egy-egy túrával általában kimsríti a kulturális-szociális alapját, a tagokat anyagilag nem teszi érdekeltté a részvételben, legfeljebb minimális, jelképes összeggel. Számos túrán nem ésszerű a tagság összetétele: az még kisebb probléma, hogy a termelőszövetkezeti tagságnak csak töredékes számú csoportja indulhat el egyszerre, mert ügyes beosztással és szervezéssel belátható időn belül a zömre sor kerülhet, annál inkább kérdésesebb megoldás az — és belső, szövetkezetpolitikai szempontból egyenesen káros —, hogy közülük sokukat csak azért jelölik ki az útra, mert az adott időpontban ráértek. A termelőszövetkezeti vezetőség által összeállított és meghatározott útvonal, túra — különösen, ha nem vették figyelembe az országjáró szakemberek javaslatait — nem egy ízben erőltetett rohanásból, nagy távolságok összekötéséből vagy jellegtelen helyen való indokolatlanul hosszú tartózkodásból áll (pl. 2—3 nap alatt akarják megjárni Sopront és Szombathelyt, vagy napokig rostokolnak a Balaton kieső helyén). Nyilvánvalóan a felsorolt hibák nyomán nem ítélhetünk egyoldalúan. Nem tekinthetjük sem kizárólag üzleti vállalkozásnak (noha az anyagi fedezet biztosítása fontos alkotó elem), sem dilettáns, kiránduló játéknak. A részvevők összetétele minden esetben befolyásolja az országjárás színvonal görbéjének alakulását, de amiképpen az ismeretterjesztés más-más módszerét és fokozatát használjuk fel egyszerű emberek alapműveltségének pótlására, kiegészítésére. illetve szakemberek szakismereteinek továbbfejlesztésére, ugyanígy érvényesülnek ezek az alapelvek az országjárás gyakorlatában is. Az országjárás olyan komplex ismeretterjesztő forma, mely a közvetett és a direkt hatások harmonikus egységében a szocialista hazafiságra vató nevelés egyik eszköze. Az országjárás része a tudatos ismeretterjesztésnek, noha sajátosan épül be a szórakozó, pihenő kritériumokba, de ezekkel egészséges egyensúlyban van, s a túra időtartamán szervesen egészítik ki egymást. Komplex, mert a látottak-hallottak sokoldalú egységét feltételezi, mert a tudomány és a praktikum ezerszálú szövetéből az elméleti és gyakorlati ismereteket szemmellátbatóan, kézzelfoghatóan szemlélteti, illusztrálja, bizonyítja és rögzíti. Hatása ezért magasfokú, módszere ezért korszerű, a felnőttek nevelésének ezért egyik jelentős eszköze. Ismeretgyarapító hatása három fázisban érvényesül: a) Az előkészület idején: legcélravezetőbb, ha az indulás előtti napok egyikén a részvevők megismerkednek az út programjával. Hangulati, tartalmi és szervezési okból egyaránt fontos. Feloldjuk az ismeretlentől való félelem görcseit, közelebb hozzuk a rájuk váró élményeket, felvilágosításunkkal megelőzhetünk egész sor később bekövetkezhető kellemetlenséget. Csak sajnálni tudjuk, hogy a megelőző tájékoztatás megyénkben még nem vált rendszeressé. A tapasztalatok szerint a részvevők ugyanis — ki-ki a maga módján — felkészülnek az útra. A tájékozottabb, tudatosabb elem könyveket, idegenforgalmi kalauzokat, térképeket tanulmányoz, magában rögzíti az útvonal fontosabb látnivalóit. De azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik először részesei ilyen túrának — noha a felkészülésnek ezt a magasabb módját nem ismerik, s nincs is rá lehetőségük — ők is tájékozódnak: elbeszélgetnek azok71