Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Szabó Pál: Biharból-Békésbe

gazdapártnak. Szabó Árpád nyugalmazott tanár, a „Gazdák malma" igazgatója, Bartolf Márton kisgazda, és Filó Samu volt a legszegényebb köztük. Hogy volt-é valamennyi földje, avagy nem, én már nem emlékszem. Nagyon gyakran találkoztam én ezekkel az emberekkel, gyakran bekarikáztam hozzájuk, biciklivel, de megesett, hogy fent találkoztunk Pesten valamilyen megbeszélésen, vagy pediglen lehet, valamilyen agitáción vagy gyűlésen. Megvolt köztünk a barátság jó sokáig, kiváltképpen Szabó Árpád bácsival. Egészen a haláláig. Nagyon derűs, kedves találkozásaink voltak mindvégig. Határozott, szép műveltségű, tiszta ember volt. A szíve tele volt jósággal, de bátorsággal, színnel, ízzel is. Egyszer Pesten találkoztunk a pártirodán, és meghívott bennünket, barátait, hogy ma este legyünk az ő vendégei.S vendégei lettünk. Az Apostolokban volt a vacsora (vacsora előtt jó néhány korsó sör pofánként), s aztán ki, Üjpestre, egy híres halászcsárdába. Aztán közeli kávéház, cigányok, és hajnalfelé takszival vissza, Pestre .. . Híres vacsora volt ez nagyon, amiről többet is beszélek majd, ha élek. Nem győzöm leírni, annyira árad most Békés megyével való viszonylatomban az emlékezés. Egy irodalmi est, Békésen ... Az estet Thury Sándorék rendezték, és tele egy nagy terem, talán iskola, talán mozi, talán a városi tanácsnak valamelyik épülete, ma már nem tudom pontosan. Nagy, imponáló műsor, és jól emlékeszem egy fiatal, szép tanítónőre, aki többek között Erdélyi Józsefnek „Magános csillag" című versét is mondta. S most, hogy felbolydul az az este, megint úgy érzem, mint akkor, hogy ez a vers valóban csillag, mert ott ragyog az emberi lélekben mindaddig, amíg emberek élnek, magyarok lesznek a békési mezőkön. Békés falu határában, vagy ahhoz közel volt egy grófi birtok. A gróf tönkremenőben parcelláztatta, és úgy adta el kisparasztoknak a birtokot. Volt egy csősze, Megyeri Sándor (vagy Károly?), ezt bízta meg a parcellázás intézésével. S az intézkedett, annyira, hogy Neki, magának, megmaradt a kúria, s jó pár száz hold föld. Nagyon tetszett nekem Megyeri Sándor. Fent, Szabolcsban találkoztam hasonló körülmények között meggazdagult paraszttal, az is nagyon tetszett. Egyébként az is, emez is, kiváló ellenzéki emberek voltak. Valahogy olyanformán ismerkedtem én meg Békés megyével, mintha .. . felfedező úton járnék. Ma itt, holnap ott. Fiatal voltam (aránylag), és erős, és nyomtam a biciklit hol erre, hol arra . . . Politikai találkozón voltam többek között egyszer Csabán valakivel vagy valakikkel, és baráti meghívásra egy családnál szálltam meg éjszaka. (Azt hiszem, hogy egy nyomdásznál, de nevére már nem emlékszem.) Derűs, kedves beszélgetés, és egy rokonlány volt a családnál, árva. Meghalt az édesanyja. És ahogy nekem elsírta, hogy minden este lefekvéskor megöleli a párnáját, hogy ... „Édesanyám . . . Édesanyám . . ." Ma is látom ezt a lányt, s belé is került ez a gyötrelmes fájdalom valamelyik regényembe. De mégiscsak Gyula az, amelyhez a legtöbb emlék köt. Legalább is most úgy érzem. A Kelet Népe első számait itt nyomtattuk egy nyomdában, itt formá3