Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Marik Dénes: A háztáji gazdaság jogi szabályozásának kérdései

Az eddig ismertetett két irányzat főként a lenini fokozatosság elvére épült, és így végső célként a mezőgazdaság fokozatos, de maximális szocializálását tűzte ki célként és végeredményben a háztáji gazdaságoknak, mint a kapitalista egyéni gazdasági forma maradványainak végleges felszámolására törekszik. Valóban e két irányzat hívei (termelőszövetkezeti elnökök, tanácsi vezetők és funkcionáriusok) gyakorlati intézkedéseik körében a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdításával párhuzamosan a háztáji gazdaságok visszaszorítására törekedtek, még ha jelenleg az érvényes jogszabályi intézkedések folytán végső felszámolásukat egyelőre nem is siettethették. Wem kétséges, hogy a háztáji gazdálkodás jelentősége tekintetében komoly ellentét áll fenn a termelőszövetkezeti tagok többsége és a termelőszövetkezeti vezetők és irányítók között. Ez utóbbiak még most is hajlanak arra, hogy lebecsüljék a háztáji gazdaságok társadalmi és gazdasági szerepét, és nyíltan törekszenek visszaszorítására. Ennek a törekvésüknek indokoltságát abban is látják, hogy a termelőszövetkezeti parasztság egyes rétegei — különösen ott, ahol a termelőszövetkezet nem fejlődik kellően, nem biztosít a megélhetésre elegendő jövedelmet és nem köti le a termelőszövetkezeti család teljes munkaerejét — arra törekszenek, hogy a háztáji gazdaság kereteit kiterjesszék és a törvényben, valamint az alapszabályban megengedett mértéken túl terjeszkedjenek. A kérdésnek azonban jelenleg nem ez a lényeges oldala, hanem az, hogy a háztáji gazdaságok az utolsó évek átlagában az állami készletek gyarapításához körülbelül ugyanolyan mértékben járultak hozzá, mint az állami gazdaságok. Ezenkívül, az 1964. évi statisztikai adatok szerint, a háztáji gazdaságok évi termelésük 67 százalékát tagjaik önellátására fordítják, 24 százalékát adják el az államnak és 9 százalékát értékesítik közvetlenül szabad piacokon. Ezek a számok azt is mutatják, hogy a háztáji gazdaságok jelenleg is termeivényeik kétharmad részéből mintegy hárommillió lakos önellátását biztosítják. Ez adatok azt bizonyítják, hogy a háztáji gazdaságoknak jelenleg is milyen komoly szerepe van az ország lakossága ellátásában. Emiatt egész sor fontos népélelmezési cikk termelésében és piacra vitelében még hosszú időn keresztül nem lehet nélkülözni a háztáji gazdaságok termelési tevékenységét. 3. A háztáji gazdaságok árutermelő jellege A háztáji gazdaságok tényleges szerepét és gazdasági jelentőségét nem lehetett felmérni addig, amíg a termelőszövetkezetek fejlesztése véglegesen be nem fejeződött, miután a felméréshez megbízható és az egész ország területét átfogó adatok addig nem álltak rendelkezésre. Miután azonban 1960 évben országosan befejeződött a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a Központi Statisztikai Hivatal 1961 tavaszán adatgyűjtést végzett a háztáji gazdaságokra vonatkozóan, amiből az volt megállapítható, hogy az ország mezőgazdasági művelés alatt álló területének 12,7 százaléka volt háztáji gazdaság. Ez azonban egymagában nem fejezi ki híven a háztáji gazdaságoknak az ország gazdasági életében betöltött szerepét, minthogy azt is figyelembe kell venni, hogy a begyűjtött hivatalos adatok 14