Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Marik Dénes: A háztáji gazdaság jogi szabályozásának kérdései

szerint ugyanebben az időben a szarvasmarhaállomány 48,4 százaléka, ezen belül a tehénállomány 55,2 százaléka, a juh 12,3 százaléka, a baromfi 84,9 százaléka, a méhcsaládok 78,2 százaléka a háztáji gazdaságokban volt. Ugyancsak onnan eredt a gyümölcsök és zöldségfélék nagy része is. Az is tény, hogy a következő években, főleg a háztáji gazdaságok takarmányhiánya miatt, a jószágállomány jelentős csökkenése következett be. Mindezek ellenére 1964 évben az ország sertésállományának 34 százaléka, szarvasmarhaállományának 36 százaléka, baromfi törzsállományának 88 százaléka még mindig a háztáji és egyéb kisegítő gazdaságokban volt. 1964 évben több mint 2 600 000 sertést hizlaltak meg és vágtak le a háztáji gazdaságokban. Ezenkívül ezek a gazdaságok 1964-ben 2891 vagon sertéshússal, 6336 vagon marhahússal, 1050 vagon baromfival járultak hozzá a közellátást biztosító állami készletekhez. Ezzel szemben még a háztáji gazdaságok jelenlegi árutermelési lehetősége egyáltalán nincs kimerítve. Különösen nagymérvű takarmányhiány akadályozza a termelési- és állathizlalási szerződések további lényeges kiterjesztését a háztáji gazdaságokban, ahol jelentős állati férőhely, emberi munkaerő, hulladéktakarmány és több egyéb lehetőség is rendelkezésre áll, melyeket a közös gazdaságokban csak igen komoly tőkebefektetésekkel lehetne előállítani. Komoly nemzetgazdasági kár volna, ezeket az adottságokat kihasználatlanul hagyni. Ezeknek az adatoknak az ismerete, valamint az a felismerés, hogy a háztáji gazdaságok megszűnése egy egész átmeneti szakaszra, minimálisan 20—30 évre kiterjedő történelmi folyamat eredménye lesz, és hogy ezalatt az átmeneti idő alatt is ki kell használni a nemzetgazdaság javára a háztáji gazdaságok árutermelési adottságait, sőt lehetőség szerint azokat fokozni is kell, — nyújtott lehetőséget a háztáji gazdaságok árutermelési jelentőségének felismerésére. Ugyanis a háztáji gazdaságok visszaszorítására, vagy idő előtti felszámolására irányuló törekvés elsősorban a háztáji gazdaságok árutermelési tevékenységét csökkentené és csak végső sorban hatna ki a gazdaság önellátó tevékenységére, vagyis minden ilyen időelőtti erőszakos intézkedés jelentős nemzetgazdasági károsodással járna a háztáji árutermelés visszaesése folytán. A háztáji gazdaságok árutermelési jelentőségének felismerése új gazdaságpolitikai irányzatot indított el. Elsősorban annak hangsúlyozását eredményezte, hogy a közös gazdaság és az egyéni melléküzem: a háztáji gazdaság egységes gazdasági egészet képez, aminek következtében a hiányzó takarmánykészletek biztosításával a közös gazdaságnak segítségére kell lenni a háztájiban folyó állattenyésztésnek, azaz a fokozott árutermelésnek. Ez az új irányzat a hizlalási és termelési szerződések rendszerével, valamint a termelőszövetkezeti közös üzem szakmai segítség nyújtásával kívánja megfelelő helyes irányba befolyásolni a korábban teljesen magára hagyott és tervszerűtlen háztáji üzemi tevékenységet. DB. MARIK DÉNES 15