Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Marik Dénes: A háztáji gazdaság jogi szabályozásának kérdései

tése idején ugyanis számolni kellett azzal, hogy az újonnan alakult, vagy a területileg és számbelileg felduzzadt régebbi termelőszövetkezetek egy bizonyos ideig, megszilárdulásukig, — nem tudnak tagjaik részére elfogadható megélhetést biztosítani, és a termelőszövetkezetek általános megszilárdulásáig szükség volt részükre kiegészítő mellékjövedelemről gondoskodni. Ezt szolgálja a tagok háztáji gazdasága. Akár azt a szerepét vesszük a háztáji gazdaságnak, hogy a még ingadozó parasztságot a termelőszövetkezeti útra rávezesse, akár azt a szerepét, hogy a kezdeti időben megfelelő kiegészítő jövedelmet biztosítson, mindkét esetben jellegzetessége a háztáji gazdálkodásnak az átmenetiség és ennek folytán a háztáji gazdaság érdekében hozott jogszabályi intézkedéseknek is valamiféle átmeneti jellegük van. A jogi irodalomban többen utalnak a háztáji gazdaság politikai jellegű nevelő hatására. Nagy László ezt a politikai jellegű nevelő hatást abban látja, hogy „megkönnyíti a tegnap még egyénileg gazdálkodó parasztnak a közös gazdálkodás útjára való átmenetet, a tegnap még individualisztikus szemléletű dolgozó paraszt kollektív jellegű gondolkodásmódjának kialakítását éppen azáltal is, hogy egy kis területen a régi megszokott gazdálkodási módot folytathatja." 2. A háztáji gazdaságok önellátó jellege Az egyéni kisüzemi gazdaságok mezőgazdasági termékek tekintetében elsősorban önálló gazdaságok voltak és ennek folytán az állami élelmiszer alapokat a falusi lakosok élelem ellátása nem terhelte. Amenynyiben a mezőgazdaság szocialista átalakítása során a teljes mezőgazdasági terület a közös gazdaságok földhasználatába került volna, úgy a korábban önellátó kisparasztokat, a későbbi termelőszövetkezeti tagokat is a begyűjtött állami készletből kellett volna mezőgazdasági termékekkel ellátni. Ez viszont nemcsak az állami készleteket terhelte volna feleslegesen, hanem arányosan megnövelte volna a begyűjtő és elosztó szervezetet is és megemelte volna a begyűjtés és elosztás költségeit. A még meg nem szilárdult mezőgazdasági termelőszövetkezetek átmeneti éveiben a begyűjtés jelentős növelése leküzdhetetlen nehézségeket okozott volna és felesleges kiadásokkal terhelte volna a nemzetgazdaságot a begyűjtési és elosztóhálózat jelentős megnövelése is. Ezért sokkal célszerűbb volt a termelőszövetkezeti parasztság önellátása biztosítása céljából a termelőszövetkezeti tagság számára olyan mértékben egyéni gazdálkodás fenntartása, mely saját ellátásukat az állami készletek, illetve a termelőszövetkezetek készleteinek jelentős megterhelése nélkül képes ellátni. A háztáji gazdálkodás szemléletének ez az irányzata a háztáji üzemet kizárólag mint kisparaszti önellátó gazdaságot veszi figyelembe. Ez a szemlélet kétségtelenül hosszabb távot biztosít a háztáji gazdálkodás fennmaradásának, de lényegében ez is csak átmeneti jellegnek tekinti ezt a túlhaladott egyéni gazdálkodási formát. Ugyanis ez a szemlélet is a termelőszövetkezetek mielőbbi megszilárdításáig tartja csak szükségesnek a háztáji gazdaságok fenntartását, minthogy a nagytömegű árut előállító intenzív szocialista nagyüzemeknek már nem lesz probléma a falusi lakosság ellátása sem. 13