Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig
azok a határozatok is aláhúzták, melyeket közvetlenül a szeptemberi összejövetel után, annak tanulságaként vontak le: 1.Csak kimondott szakemebrek tartsanak felolvasást, 2. előzőleg egy bizottság bírálja felül, tudományosak-e a begyűjtött dolgozatok, 3. jeremiádokra — alapos gyakorlati kivihetőség nélkül való felszólalásokra — nincs szükség. A tagok ne arra használják fel az egyesületet, hogy egymás ellen vallásfelekezeti vagy nemzetiségi támadásokat indítsanak, vagy hogy kicsúfolják egymást, hanem a szakkérdések alaposabb elemzésére és közlésére, a tudományos ismeretek valódi fejlesztésére.'* 8 Mindezektől függetlenül azonban nagy közönségsikert aratott a vállalkozás, amelynek legjobb felolvasásait az Orvosi Tár is közre adta. Eszméje egyre jobban terjedt az egész országban, s előbb Besztercebánya, majd Máramarossziget, Kassa, Nagyvárad és Pécs tett ajánlatot a vándorgyűlés fogadására. Az ekkor közzétett szakosztályvezetők között van, mint a füvészi szakosztály titkára, Vajda Péter is. Ennek a részlegnek dr. Pólya volt az elnöke. 3 9 A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első (májusi) vándorgyűlése előestéjén, a baráti ismerkedést arra használta fel Bugát Pál, hogy „az ország minden részéről összesereglett társak között szóbeli előterjesztés mellett aláírási ívet" bocsásson közre, amelyre pár nap leforgása alatt 134-en írták alá neveiket. Ok lettek a Természettudományi Társulat megalapítói. /, ü A sikeres aláírásgyűjtés után hamarosan az alakuló közgyűlés megtartása következett (1841. jún. 13.) 4 1 Ezen felolvasták és jóváhagyták az elkészített „alap- és részletes szabályokat," majd a tisztikart választották meg. Elnök Bugát Pál, másodelnök Kubinyi Ágoston, első jegyző Vajda Péter (az 1842. jún. 4-i közgyűlésen újra megválasztották), második jegyző Kovács Sebestyén Endre, pénztárnok Mokossinyi Mihály, könyvtár- és gyűjteményőr Pauer Lipolt lett/' 2 Egy hónap múlva Vajda Péter, aki a közgyűlést és az aláírási ívet előkészítő bizottság munkájában is tevékeny részt vett, ismertetést közölt Kossuth Pesti Hírlapjában a Magyar Természettudományi Társulat szerepéről, az emberi életpályák és a természettudományok szoros kapcsolatáról. A hosszú, lendületes elemzés olvasása közben az embert ma is az a kétely foglalkoztatja, ami annak idején Toldy Ferencet, aki Vajda Péter írói és szaktudósi egyéniségéről, életműve egyenetlenségéről a következő, napjainkban is helytálló megállapítást tette: „Vajda legbelsőbb lényében poétái természet, gazdag teremtő képzelemmel, mélyen érző szívvel és hasonló erejű hajlammal a vizsgálódásra, de azon erős értelem nélkül, mely a lélek különnemű tehetségei felett intézőleg uralkodik, s ezért tudományt (nyelvészetet, természet- és társadalmi tudományokat) és költészetet együtt űzve, ez nem engedé megtalálni alkotásaiban a tiszta tudományos — mint amaz nem — a tiszta költői formát". 4 3 Ez az ellentmondásosság azt a kérdést veti fel mindjárt, mi^ gondolhattak Vajda kortársai arra, hogy éppen őt bízzák legfelelősségteljesebb funkció betöltésével. Nem volt nál^ rője a természettudománynak, megalapozottabb szakemh