Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Irányi István: A gyermek Szendrey Julianna és Mezőberény

kodnunk, aki a legelső berényi gimnáziumi tanárok közé tartozott: „Németországban születvén, 1785-ben Mezőberénybe német lelkésznek meghivatott, ahol 51 évig hivataloskodván, 1836 esztendőben halt meg."

13 Oertl János emlékezéseit híven megőrizte unokája: Oertl Johanna, a „mesélő nagymama". — 1829-ben született, Szendrey Julianna évfolyamtársa volt, s Festeticsné kastélyában járt tanulni két testvérével együtt. A mesék szép színben tüntetik fel a bárónőket, akár a jó királyokat. Éppen ezért nem ronthatjuk meg a mezőberényi Kiss Józsefnének

1

9 — a mesélő nagymama unokájának — illúzióit sem, aki okos Salkovits eszével a legjobb emlékezők egyike, ö mondta el a következőket: — Festeticsné szerette magát ifjú leányokkal körülvenni. Nagyanyám már nem is emlegette Benka Ádámnét, mindig csak Festeticsnéről beszélt, akihez a fiatalság szívesen ment a fonókába. A grófné — aki született bárónő volt különben — nem féltette tekintélyét, a leányokat sem feszélyezte előkelő származása. Igazi nevelőt, oktatót éreztek benne. Szépen szőtt, font, kézimunkázott. — Akkor már nem guzsallyal, hanem lábhajtásos rokkával fontak a fonodában. Foglalkozás közben a leányok szabadon beszélhettek élményeikről, s Festeticsné intim, belső érzelmeit is sokszor feltárta, elárulta kis barátnői előtt. Kiss Józsefné elbeszéléséből (vándoranekdotájából) az is kiderült, hogy a grófné sánta volt. Egyszer kérője is akadt, egy varga. Olyan csizmadia-féle ember. A bárónő akkor ezt is elmesélte a leányoknak, nevetve, szenzációként, hogy megkérte őt a varga. Mire az asszony gyorsan megkopogtatta kincses ládáját és gúnyosan megjegyezte: — Hallod ládám, kérnek! Oertl Johanna, a „mesélő nagymama 5 65