Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 3. szám - Irányi István: A gyermek Szendrey Julianna és Mezőberény
Az Óertl nagymama unokájától tudom azt is, hogy a fonóka átmeneti állapotot képezett nevelési szempontból az ortodox vallásos világnézet és a gyakorlati ismeretek szükségességét meglátó felfogás között. Töbször szavaltak benne olyan verseket a tanulók, amelyekben már nem feltétlenül a vallásos motívumok voltak a döntők. Ezért nevelhették szerényebb világi életre az ifjú leányokat, a hasznos gyakorlati ismeretek: a fonás, varrás, kézimunka és szövés — mellett. — Szendrey Julianna, aki később férje kérésére a „Szabadság zászlaját" hímezi ki, bizonyára nagy hasznát vette az itt elsajátított ismereteknek. Az alábbi költeménynek, amelyet a fonoda tanulói kívülről is megtanultak, Oertl Zakariás, Kiss Józsefné szépapja volt a szerzője. A sorokat Kiss Józsefné nagyanyja jegyezte fel könyvében: „Erényedet, ha titkolod szerényen, Gyakran hibának nézi a világ. Vádolni nem tud senkit a szemérem, Első követ bűnös fog vetni rád. Ha bátor vagy, látszat nem tántorít el, Keresztedet panasz nélkül viseld! Inkább légy elítélve tiszta szívvel, Mint vétkes öntudattal ünnepelt." Enyhe szentimentális jellegétől eltekintve, sőt szinte abból következően, igen mély erkölcsi gondolatokat tartalmaz ez a költemény. Az élet jobb megértésére s a vallásos világnézet elveit érvényesítő erkölcsi magatartási formák követésére buzdít. Kiss Józsefné emlékezései s rekliviái mellett a már előbb említett Kollár Klára szűkszavú nyilatkozatát is fel kell használnunk a gyermekkori élmények színesítésére. Kollárékat Bonyhayékhoz jó kapcsolat, sőt rokonság fűzte. Kollár Klára említette azt nekem, hogy Júlia a Benka rokonságnál nevelkedett, és nagyon akaratos leányka volt. A forrás hiteles, hiszen ezt Benkáék és Kutziánék legközelebbi rokonától: „Benka néni"-től hallotta. Júlia makacsságát, dacosságát különben apjával történt levélváltásai: „levelesládájának kincsei" is elárulják. Mikes Lajos — e kincsesláda titkainak feltárója — mondja róla: „Júlia is dacos teremtés volt, igazi apja-leánya, aki apjától örökölte nyakasságát és dacosságát." 2 0 A reformkor kellős közepén a mezőberényi intézetnek egyik legfőbb feladata lett volna Júlia dacos, makacs természetének gyökeres megváltoztatása. A nőnevelés korábbi magyarországi helyzetét vizsgálva azt is látnunk kell, hogy erre a feladatra képes lett volna ez a haladó intézmény, a rövid idő azonban, amelyet Szendrey Júlia ebben az intézetben töltött, kevés volt közismert makacsságának feloldásához. Abban a reményben zárom le Szendrey Julianna gyermekkorával kapcsolatos tanulmányomat, hogy ez a közlemény még csak kezdete, megindító szakasza egy Petőfi rokonságát, családi kapcsolatait részletesebben feltáró Békés megyei közleménysorozatnak. Az Orlai-PetricsSalkovits rokonság, Petőfi István csákói évei és még sok máig ismeretlen 66
