Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 3. szám - Irányi István: A gyermek Szendrey Julianna és Mezőberény
zián Györgyné született Major Zsófia — később is jó kapcsolatban állottak a Festeticsekkel. Ezt igazolja egy tulajdonomban levő német szövegű végrendelet, 1 6 amely szerint Major Zsófia minden pénzbeli vagyonát Festetics Vincénére hagyja. Jelentős összeg volt ez — 6000,— forint, amelyet Kutziánné „nagy tőkének" nevezett. — Kutziáné leányára csak ingatlan vagyont hagyott. E végrendelet tehát kifejezi a Kutziánoknak és Majoroknak a Festeticsekhez való mély és bensőséges kapcsolatát, mert a Szendrey Juliannát befogadó Major Zsófia vagyona jó részt is megosztotta a grófnéval, így nemcsak hivatalos függő viszony állt fenn a Festeticsek, Majorok, Kutziánok — tágabb értelemben Szendreyek — között, hanem igen jól elmélyült régi barátság, esetleg rokonság is. A megtalált végrendelet teljesen hiteles. Külső borítékján 10 pecsét hirdeti gazdája aláírásának eredetiségét. Az aláírások között találjuk Bonyhay Benjáminét is. A fentiek alapján kellő hitelességgel állíthatjuk, hogy Szendrey Julianna gyermekkori mezőberényi lakása a II. kerületi evangélikus paplakban volt. Továbbiakban még a leánynevelő intézetről kell biztos támpontot adnunk. III. A leánynevelő intézetben A sokat emlegetett gimnázium és nőnevelő intézet fenntartója kezdetben Wenckheim Ferencné Rosenfeld Karolina volt. Később, 1827-i halálával a két iskola fenntartási költségei teljesen örökösét: Festetics Vincénét terhelték, aki a gimnázium jövőjét már nem tekintette anynyira szívügyének, mint a nőnevelő intézetet, amely az ő idejében élte virágkorát. E nőnevelő intézet — éppúgy, mint az 1802-es alapítású gimnázium — Skolka András igazgató szervező tevékenységének volt eredménye. Skolka szarvasi és berényi működése előtt a németországi Saltzmann schnepfenthali nevelőintézetben teljesített tanári szolgálatot. Berényi letelepedése előtt a szarvasi Tessedik Intézetben is kiváló gyakorlati eredményeket ért el. A leánynevelő intézet virágkora nem haladt párhuzamosan, nem esett egybe a mellette működő gimnázium fejlődésével. A leányintézeti élet emelkedése Wenckheim Ferencné és Benka Ádám halála után (1827, 1829) kezdődött, amikor Wenckheimné és Benkáné szerepét fokozatosan Festeticsné és Benkáné leánya: Kutzián Györgyné Major Zsófia vette át. 1 7 Az intézet munkaprogramjában már erősen érvényesültek a gyakorlati élet követelményei. Az ország minden részéről összesereglett fiatal leányok elsősorban szőni, fonni és kézimunkázni tanultak az iskolában. Az intézet a grófi kastély épületében kapott helyet. Az akkor még tágas, emeletes épületben a „fonóka,, — ahogyan a szájhagyomány szerint ma is nevezik — kényes nemesi ivadékoknak és polgári származású leányoknak vált mozgalmas zsibongójává. A híres Salkovitsok leányai is itt tanultak egykor. Sajnos, e nevelőintézet életéről egy versikén kívül már egyetlen írásbeli dokumentum se került elő a mai napig. A szájhagyomány azonban szép és hiteles emlékeket őriz. Oertl János emlékeire kell támasz64