Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Ambrus Lajos: A Körösök 1966. évi rendkívüli árvize

A felső folyószakaszok közül főleg a Fehér-Körös és a Felfogó-csatorna (a Fekete- és Sebes-Körös között) jelentenek nagyobb veszélyt, mivel ezek töltéseit a régebbi nagy árvizek sorozatosan kiszakították. E két vízfolyás közül is kiemelkedik jelentőségében a Fehér-Körös lényegesen nagyobb vízhozamával (max. kb. 700 m

3/sec.) és a veszélyeztetett árterületek összehasonlíthatatlanul nagyobb értékével (Gyula, Békéscsaba városok). A körösvidéken élő idősebb nemzedék előtt még élénken emlékezetes a Fehér-Körös 1925. évi katasztrofális árvize, de arról már csak a vízügyi szakemberek tudnak, hogy az 1932. és 1939. évi szakadások milyen katasztrófát okozhattak volna, ha körülményeik nem alakulnak olyan kedvezően. _Z4_ február 3. számú ábra Huszonhét évi viszonylagos nyugalom után, ebben az évben — február 11-én — ismét gátat szakított a Fehér-Körös, ezúttal megint olyan súlyos körülmények között, mint 1925-ben. Mielőtt azonban megismerkednénk ennek az árvíznek drámai eseményeivel, vessünk egy pillantást a korábbi árvizekre, miután ezek az 1966. évi árvíz szemtanúit különösen érdekelhetik. 1925-ben a jobbparti védtöltés szakadt ki két helyen, Kisjenő felett és alatt. Az árhullám mindkét helyen meghágta a gátkoronát, feltehetően a hidaknál képződött jégtorlódások miatt. A szakadásokon keresztül 170 millió m

3 vízmennyiség ömlött ki, mely a Tőz patak kiömlésével együtt 200 millióra növekedett. A magyar területre lezúdóló víztömegeknek a határmenti lokalizáló gátak nem tudtak ellenállni, az árvíz órák alatt elmosta azokat. Az 1932. évi árvíz a Fehér-Körös balparti védtöltését szakította át Kisjenő alatt. Az itt kiömlött viszonylag kismennyiségű víztömeget si51