Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Ambrus Lajos: A Körösök 1966. évi rendkívüli árvize

nyújtanak a rendkívüli árhullámok esetében is. Ez a biztonság nem érvényesül azonban olyankor, amikor jeges árvíz vonul le. Ha a levonuló jég torlaszokat, dugókat képez, akkor hirtelen olyan abnormális vízszintemelkedés következhet be, amellyel szemben ezek a gátak már nem elégségesek. Ez volt a helyzet az elmúlt téli—tavaszi időszakban, amikor a rendkívüli időjárási viszonyok következtében a Körösökön olyan hatalmas víztömegek vonultak le, hogy két folyószakaszon is gátszakadás történt. Az időjárási helyzet kedvezőtlen alakulása nyomán a szakemberek előtt már az év elején nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a tavaszon rendkívüli ár- és belvizek várhatók. A téli időszakban lehullott nagymennyiségű eső és hő alakjában felhalmozódott 60—90 mm csapadék február elején már rekord értéket ért el és a Körösök vízgyűjtőjén meghaladta az 1940. évi maximumot. Ezekben a napokban már csak olvadás intenzitásától függött, hogy a várt árvízveszély bekövetkezik-e. Sajnos az olvadás folyamata is igen kedvezőtlenül alakult nemcsak azért, mert hirtelenül ment végbe a hegyvidéken lehullott 25—35 mm meleg eső nyomán, hanem azért is, mert a felmelegedés a szakadástól eltérően a felsőbb régiókban indult meg és ez a körülmény a folyók jégtakarójának zavartalan levonulását akadályozta. A Berettyó árvize Az árvízi események sorozatát február 9-én a Berettyó indította meg, melynek medrében a felülről bekövetkezett olvadás hatására levonuló jég az alsó szakaszon megrekedt és hatalmas jégdugót képezett. A jégdugó duzzadása folytán a folyó vízállása Szeghalom fölött meghágta a töltéseket, majd 9-én 22.25 h-kor átszakította a gátat a Szeghalommal szemben levő balparti oldalon. A balparti szakadás ebben a helyzetben szerencsésnek volt mondható, mert ezáltal menekült meg Szeghalom község. Az elárasztott 6000 kat. hold balparti öblözet mezőgazdasági terület, amelyen összefüggő település nincs. Még javában folyt a küzdelem a Berettyó 30 millió m

3 lokalizálására, amikor a vízügyi szakemberek figyelme már a Körösök hegyvidéki szakaszán kialakuló rendkívüli árhullámokra irányult. Mivel az árvízveszély ezúttal sokkal értékesebb területeket vett célba, fordítsuk figyelmünket a továbbiakban a Körösökre annál is inkább, mert hidrol.giai és helytörténeti szempontból ezek a folyószakaszon igen érdekesnek mutatkoznak. A Fehér-Körös árvize Mint említettük, a Körösök magyarországi töltései elegendő biztonságúak jégmentes levonulás esetén rendkívüli árhullámok levezetésénél is, azonban nem ilyen megnyugtató a helyzet a román területen levő felső töltésszakaszon. Ezek a töltések lényegesen gyengébbek, ezért árvízveszély elsősorban ezek szakadása által fenyegeti a mélyebben fekvő magyarországi árterületeket. 50