Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

szaporodtak. Az 1927—28-as üzemévben 57 átvételi állomást üzemeltettek. Az állomások üzemeltetése sem ment zökkenőmentesen. A nagybirtokosok répájának átadásánál a birtokos botosispánjai és béresgazdái az átadó számára minél kedvezőbb fej és föld % elérése érdekében a cukorgyár répaátvevőjét nem egy esetben terrorizálták. Egyes esztendőkben a répatermelés a már vázolt kedvezőtlen időjárás ellenére igen jó volt. Az 1925-ös esztendő pl. az átlagos répatermelés kat. holdanként 165 q volt. Akadt olyan terület, ahol a 200—250 q, sőt egyes kistermelőknél a 300 q-t is elérték egy kat. holdon. A munkáskínálat mind a mezőgazdaságban, mind az iparban egyre fokozódott. A munkanélküliség élénk bizonyítéka, hogy 1906 óta az 1930. évben először indították be az üzemet környékbeli idénymunkásokkal. Ez a jelenség előrevetette árnyékát egy bekövetkezendő súlyos gazdasági válságnak. 4. A gazdasági válságtól a felszabadulásig A válság első előjeleként 1930-ban a karbantartás időszakában csökkentették az állandó létszámot. Azzal a javaslattal élt annakidején a gyárvezetőség, hogy amennyiben a szakmunkások 25%-os bércsökkenést vállalnak, úgy csak a napszámos segédmunkásoknak mondanak fel. A bércsökkenés mellett az állandó alkalmazottaknak azonban vállalniok kellett a gyártelepi rakodómunkák elvégzését is, úgyszintén a szénlerakást, cukorberakást stb. A.z ipari munkásság a kölcsönös szolidaritás elve alapján vállalata a bércsökkentést, valamint a nehéz és megterhelő fizikai munkát, a gyárvezetőség ellenben nem tartotta be ígéretét és több, sok éven keresztül itt dolgozó állandó munkást bocsátott el, illetőleg nem biztosított számukra kenyérkereseti lehetőséget. Az ipari termelés 1932-ben érte el mélypontját. A munkanélküliség országszerte egyre fokozódott, a nélkülözés, a nyomor egyre inkább tért hódított. A szegényebb családoknál a gyermekek számára oly szükséges cukor ,,luxuscikk"-nek minősült. 1931-ben megjelent a cukorrépa-termelést szabályozó törvény. E rendelkezés értelmében cukorrépát kizárólag csak azok a termelők szállíthattak, akik az 1930-as esztendőben cukorépát termeltek. A rendelet a feldolgozandó répamennyiséget mennyiségi alapon szabályozta. Az ily módon beszállítható répa mennyisége az 1928—29—30-as gazdasági évek holdankénti átlagtermése és az 1930. évben megművelt répaterület alapján kiszámított nettó répasúly 18,5%-kal csökkentett összege lehetett. Ezt a rendeletet az 1940-es esztendőben hatálytalanították. Az 1930-as években — éppen a nagy gazdasági válság miatt — a tőkés termelő számára nem volt kifizető a gyár korszerűsítése, kapacitásának növelése. A különböző gazdasági egységekben termelt cukorrépák jó tulajdonságaik miatt pedig nem egy esetben nem várt jó feldolgozási eredményeket adtak. Az 1931—32. üzemév kitűnő melasznyeredéket hozott, az 1933—34-es év pedig a répa magas digesztiója miatt a gyár fennállása óta addig szokatlanul magas cukorberaktározást eredményezett. A magas cukorhozam komoly munkát adott a finomítónak, elsősorban az utótermék röppentyű állomásnak. E tény szükségessé tette volna ennek az 27