Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

ben előfordult, hogy idegen gyárak Mezőhegyesen finomították nyerscukrukat. Ilyenkor a nyerscukor-finomítás már augusztus második felében megkezdődött és a következő év áprilisáig tartott. A hosszú üzemhez a szükséges energiát az 1907-es esztendőig 16 db alacsony nyomású Tischbein kazán szolgáltatta. A termelt gőzmennyiséget különböző gőzgépekbe vezették, amelyek drót- és kenderkötél meghajtással szolgáltattak meghajtó erőt a cukorgyári gépek számára. Az üzemi idő alatt villanyvilágítás volt ugyan, de a karbantartási időszak alatt egyes gépek, gépcsoportok kijavításánál mécsessel világítottak. A nyersgyárban és finomítóban a gépek nagyrésze fa alapokon nyugodott, a forgó gépeknél pedig a csapágyakat fába ágyazták. A Mezőhegy esi Cukorgyár répa-ray ónjai az első világháború végéig Csanád-Arad-Torontál-Temes és Békés vármegyék területeiből tevődtek össze. Az 1890-es és 1900-as években a cukorgyár a minél jobb minőségű répák termesztése érdekében a termelőnek, különösképpen talaj előkészítés terén, hathatós segítséget nyújtott. A cukorrépa-termelés iránt mutatkozó egyre fokozódó érdeklődés a cukorgyár vezetőit arra késztette, hogy a nagybirtokosok mellett a közép-, sőt megfelelő mennyiségű cukorrépatermelés esetén a tőkeszegényes kisbirtokosokkal is szerződést kössenek. Elsősorban ezeknek a kisebb önálló gazdasági egységeknek megsegítése érdekében a gyár több gőzekét tartott üzemben, amelyek hivatva voltak a gőzekével nem rendelkező birtokosoknál a megfelelő répatalaj előkészítésének érdekében mélyszántást végezni. A szerződött cukorrépaterület növekedésével párhuzamosan évről évre nőtt a feldolgozandó répa mennyisége is. A gazdaságosabb üzemvitel érdekében a gyár vezetői olyan átalakításokat vettek tervbe, amelyek az akkori idők korszerűségén felül a kapacitást is növelik. A terv szerint az addigi napi 80 vagonos kapacitást 120—130 vagonra kívánták felemelni. A terveket 1907-ben végre is hajtották. Ezen átalakítás során a nyersgyárban az addigi faszerkezet helyett vasszerkezetet építettek be. Ugyancsak vasszerkezetet szereltek a finomítóban levő fontosabb gépek számára is. A kapacitás növelésének érdekében a meglevő berendezéseken felül egy db répafelvonót, egy 16 edényből (á 50 hl) álló új diffúziós berendezést, 4 db híglé-, 4 db sűrűléelőmelegítőt, 8 db fekvőhengeres bepárolótestet, 4 db I. termék, 2 db középtermék, 1 db utótermék, 2 db finomítvány vákuumot és 4 db új Tischbein kazánt építettek be. Ez az átalakítás oldotta meg az addig napirenden levő problémákat, nevezetesen a szűrő- és présállomás, valamint a centrifuga állomások rendezését is. Bár a Ménesbirtok és a Mezőgazdasági Ipar Rt. között a szerződés csak 1909-ben járt volna le, tekintettel a végrehajtott átalakításokra már 1907-ben 20 évre, tehát 1929-ben lejáró újabb bérleti szerződést kötöttek az érdekelt felek. Az egyre nagyobb nehézségekkel járó munkásellátottság, elsősorban a szakmunkás kérdés megoldása érdekében, a Ménesbirtok a Cukorgyár részére munkáslakások és munkásszállások (munkáskaszárnyák) építésére a gyár melletti részeken újabb területeket engedett át. Ezekre a területekre a cukorgyár az 1907-es, 1910-es és az 1914—15-ös esztendőkben épített új lakásokat, illetve munkáskaszárnyákat. A répaterület növekedése, valamint az egyes répatermelők és a cukorgyár között levő nehéz szállítási lehetőség, valamint a nagy távolság 19