Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

A MEZŐHEGYESI CUKORGYÁR TÖRTÉNETE AZ ALAPÍTÁSTÓL NAPJAINKIG (1889—1966) I. rész 1. Az alapítástól az első világháborúig A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok az 1883, 84 és 85-ös esztendőben 7 db szeszgyárat létesített azzal a céllal, hogy a területén termelt cukorrépából ezekben a gyárakban szeszt készítsen. A cukorrépa-termelésben elért eredmények, valamint a francia és hazai származású cukorrépák magas cukortartalma az akkori gazdasági vezetőket arra ösztönözte, hogy Mezőhegyesen cukorgyárat létesítsenek. Hosszabb tárgyalás után Stummer Károly bécsi céggel sikerült olyan megállapodásra jutni, hogy amennyiben a ménesbirtok a cukorgyár üzemmenetéhez szükséges, kellő mennyiségű vizet biztosítani tudja, nevezett cég Mezőhegyesen, az ún. „indóház" mellett, napi 60 vagon cukorrépa feldolgozására alkalmas cukorgyárat létesít saját költségén. A szerződést 1889 elején 20 évre meg is kötötték, azzal a feltétellel, hogy a ménesbirtoknak 2500 kat. holdon termelendő répáját a cukorgyár köteles feldolgozni; a szerződés lejárásakor pedig a gyár összes épületei az állam tulajdonába mennek át. A cukorgyár — a finomító kivételével — még ugyanazon évben elkészült és üzemét 1889. november 1-én megkezdte. Az első üzem sikerét bizonyítja, hogy a cukorgyár a szeszgyárak számára termelt répamenynyiséget is feldolgozta. A cukorgyár létesítésének gondolatával szorosan egyidőben, előtérbe lépett a gyárnak kellő mennyiségű és megfelelő minőségű vízzel való ellátásának kérdése is. E kérdés megoldására több bel- és külföldi szakember számos tervet dolgozott ki, ezek azonban különféle okok, főleg anyagiak miatt, nem valósulhattak meg. Többszöri tervezés után az Országos Kultúrmérnöki Hivatalnak sikerült végre olyan tervet kidolgozni, amely elfogadható volt. A terv szerint a Maros vizét Arad felől a holtMaros, a Szárazér egy részének felhasználásával Mezőhegyes közelébe hoznák, ahonnan a víz egy megfelelő mélységben ásott csatornával Mezőhegyes központjába, illetőleg a cukorgyárba juthatna el. A fel nem használt, valamint a gyárból kikerülő elhasznált vizet egy Mezőhegyestől Nagylakig ásandó levezető csatornán át vezetnék vissza a Marosba. Az elővízcsatorna felépítését és üzembehelyezését alig hat hónap alatt el is végezték és 1889. novemberében rendeltetésének át is adták. Az elővízcsatorna egész hossza 92 km. Ebből 72 km a bevezető, 20 2 17