Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Szabó János: Legelőgazdálkodás Békés megyében

ősgyep talajának vízgazdálkodását megjavítani, a tiprások káros hatását ellensúlyozni, a vegetációs idő alatt pedig a növényállomány fejlődésének szükségszerinti elő­segítése. Eszközei; a gyepborona, a henger, s a szellőztető. Állományjavítás Az állomány feljavítására az őshonos fű- és pillangósfélék táblán belüli termé­szetes és mesterséges elterjesztée a célravezető, amihez a máodik és harmadik nö­vekedésből az ősgyep és az; évjárat legzártabb és legtisztább összetételű állományából fogunk magot. A „felülvetések" az így nyert maggal történnek az előzetesen gyom­irtott és megfelelő talajerő-állapotban levő területeken. A legszakszerűbb agrotechnikai munkát is veszélyeztetheti a rendszertelen, nem a legelő igényeit szolgáló hasznosítás. Legelőhasználat A legelőhasználat tervezésénél arra törekszünk, hogy az ősgyep folyamatos növekedése sem a legeltetés miatt, sem a kaszálás következtében csorbát ne szenved­jen. Ebből az is következik, hogy az ősgyepeket elsősorban legeltetjük. A legeltetés­sel történő hasznosítás és a szakaszváltások érdekében - nagyobb termés esetén, az elvénülés megakadályozása céljából - az első növendék 40-55%-t kaszálni kell. Az ősgyepek szénakészítése hagyományos formában, részes kézi kaszálással hossza­dalmas és megszakítja azt a fejlődési folyamatot, amelyet a szakszerű agrotechnika megteremthet. Ha az öntözés megkésett, termés- és eredménykiesés várható. III. A legelőhasznosítás gyakorlata A hasznosítás szerint csoportosítható a legelő: tenyésztési, termesztési és tartási kategóriába. A helyes hasznosítási cél meghatározása kedvezően befolyásolja a legelők ter­méseredményét is. Az alföldi legelők nagy méretei miatt nem lehet és nem szabad azonnal az összes legelőterülct belterjes kezelésbevételére törekedni, de mindegyik legelőterületet adottságainak és hasznosítási céljának megfelelően kell kezelni. A legeltetést takarmányozási módnak kell tekinteni, mely a hasznosítandó állat­csoport takarmányozási igényét ki kell elégítse a kiegészítő takarmányokkal együtt. (Kora tavaszi hajtás esetén a szárazanyagpótlás, nyáron a takarmányozás minőségi kiegészítése stb.). A kiegészítő takarmányozás a legelőhasználat tervezésének szerves része. Leginkább kívánatos a takarmány előkészítése a legelőn a következő legeltetési idényre olyan közlekedési viszonyok között, amikor a kiegészítő takarmány behordása a gyepállományt nem károsítja. A legelő hasznosításának és agrotechnikájának egysége a szakasz, 2 amelynek mérete az állatcltartő képességtől és a hasznosítandó állatcsoporttól függően olyan nagy legyen, hogy azt önállóan lehessen nagyüzemileg hasznosítani és művelni. Egy egységbe több szakasz tartozik. Szükséges, hogy az egy legeltetési egységbe tartozó szakaszok önállóan kezelhetők legyenek. Pl. az öntözés agrotechnikai sor­rendje a hasznosítási sorrenddel egyezzen meg. Minden legeltetési egység önálló itatás­sal rendelkezzék. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom