Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - SZEMLE

való szívós, kemény küzdelmet. Az itt élők számára mégis tragikus sorsot jelentett a nádak leesapolása: a vizek, a rétek értői, büszke lakói a mocsarak helyén terpeszkedő uradalmak napszámosaivá váltak. A természet és a társadalom szigorú és kegyetlen gyűrűjében kialakult életmódról, szokásokról, lassan feledésbe menő foglalkozásokról adnak számot a további tanulmányok. Dömötör Sándor a csökmői sárkány húzásról szóló korabeli hexameteres versezet művelődéstörténeti tanulságait elemzi, Nagy József 26 értékes és szép sárréti népdalt tesz közzé, körösladányi lakodalmas gyűjtését közli Kocsisné Sz. Fóris Mária. Érdekes adalékokat tartalmaz Grynaeus Tamás gyűjtése a népi orvostudományról, jelentős Hajdú Mihály dolgozata a népi disznótartásról, mely a régi kisparaszti tenyésztés mai háztáji formájáról ad keresztmetszetet. Szinte az „utolsó pillanatban" mentette meg az utókornak Szabó Ferenc a kihalásra ítélt, bátorságot és nagy ügyességet kívánó kútásó mesterség fortélyait és szakszerű leírását. A második, a helytörténeti rész már vegyesebb, inkább érezni, hogy olyan Írásokat foglal magába, amelyek a szerkesztő rendelkezésére álltak. Különösen fontosnak tartom, hogy Miklya Jenő méltó emléket állít e táj lankadatlan kutatójának és polihisztorának Szeghalmi Gyulának. Szintén helyes volt tanácsköztársasági harcostársának, Zsila Gyula emlékírásainak közzététele is, mintegy példát állítván arra, miként kell megőrizni a nagy események történelmi értékű visszaemlékezéseit. Karai Antal tanulmánya a sárréti településekről is jószolgálatot tesz a helyismeret pontosabb képének kialakulásában. Ugyanezt segíti Végh Mihály Körösladány történetét összegző hosszmetszete. A szép borítójú, ízléses kiadvány tehát betölti feladatát, két problémára mégis fel kell figyelnünk. Egyiket már a cím is magábafoglalja, szinte felment az irányzatosabb szerkesztés követelménye alól: „Írásokat" közöl e tág témakörből, nem annyira olyanokat, amelyeket a szerkesztő kért, hanem amilyeneket kapott. Holott, különösen ilyen célú kiadványoknál, éppen az adja az érdekességet, hogy friss, a jelenből táplálkozó, aktuális tartalmat hordoznak (lásd Hajdú Mihály, Szabó Ferenc dolgozatait). Ebből következik a másik probléma, s ez már a szerkesztői elvet is érinti: a néprajzi és a helytörténeti rész elsősorban a színes, a látványos „emlékeket" helyezi előtérbe, a népéletnek — mondhatnók — romantikusabb oldalát. Így válnak uralkodóvá a periférikus jellegű témák, s maradnak megemlítetlenül a mai változó világot rögzítő néprajzi dokumentumok. A kötet több évtizedes némaság után ad hírt a Sárrétről, reméljük, hogy gazdagabb és céltudatosabb tartalmú folytatásának megjelenésére nem kell ilyen hosszan várnunk. DR. KRUPA ANDRÁS AZ ÖNTÖZÉSES NÖVÉNYTERMESZTÉSRŐL A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor recenziót írok olyan kiváló munkákról, mint amilyenekről az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet 1965. évben megjelent közleményei beszámolnak. E tudományos közlemények az öntözéses gazdálkodás jelenlegi problémáit magasszintű felkészültséggel — és ami 94