Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - SZEMLE

igen dicséretes — életközelségből tárgyalják. Emellett, a témákkal kapcsolatban a gyakorló kollégák számára bőven hagynak gondolattársító és kezdeményező lehetőséget. Közel fél millió kat. holdon folytatunk országosan öntözéses gazdálkodást, amelynek — talán furcsán hangzik — az utóbbi néhány évet kivéve egyedüli alapja az öntözővíz volt. Az öntözéses gazdálkodást nem előzték meg a szükséges minőségi vizsgálatok, s így inkább a geodétáknak, mint az agromónusoknak köszönhetők az elért eredmények, még akkor is, ha ezekben az eredményekben bőven van javítani való. Hiszen a tárgyalt közlemények is ezekről a javítani valókról számolnak be — igen megszívlelendő módon!... Arany Sándor, az öntözéses gazdálkodás legalapvetőbb talajtani és talajjavítási kérdéseit tárgyalja beszámolójában. Végső következtetésként megállapítja, hogy óvnunk kell a talajt az alkalmatlan öntözővizektől, de az öntözés hatékonyságát is a rossz talajszerkezettől. Amíg talajjavítási kapacitásunk az igények kielégítésére képtelen lesz, amíg az adott talajtípusok jellemzőinek ismeretében adekvát talajjavítási technológiával sem rendelkezünk, csak közbensí agrotechnikai megoldásokra szorítkozhatunk. Ilyen megoldást ismertet Kovács Gábor beszámolója is, amikor a termőréteg mélyítésének hatását vizsgálja a talaj egyes tulajdonságaira, a gyökérrendszer fejlődésére és a gyomosodás mértékére. Megállapítja, hogy a termőréteg mélyítésének hatására a talaj egységnyi térfogatsúlya csökken, következésképpen a gyökérzet számára kedvezőbbek a feltételek, kisebb mértékű a gyomosodás. Tóth Sándor is közbenső megoldásról számol be, amikor az évelő pillangósok talajtermékenységfokozó hatását állapítja meg a rizses vetésforgóban. Debreczeni Béla dolgozata alapvető és kölcsönhatásukban tisztázatlan kérdéseket tárgyal. Fontossági sorrend megállapítását sürgeti a műtrágyakészíetek országos elosztásánál, s igen hasznos tanácsokat ad a gazdaságon belüli műtrágyaelosztás módjára. Hangsúlyozza a tényt, hogy a műtrágyázás és az öntözés közötti összefüggések korántsem egyértelműek. Ezek tisztázása a tudományos kutatás sürgős feladatát képezi, mivel hazánkban a műtrágyafelhasználásnak rövid múltja, de nagy jövője van. Ezt a jövőt, s e jövőnek gazdaságossági tényezőit feszegeti Bocz Ernő is, igen értékes hozzászólásban, amikor — az öntözés és a talajtulajdonságok közötti összefüggés pontosabb ismeretét, — a növények öntözési reakciójának megállapítását, — a növények talajtípusonkénti tápanyagreakciójának pontos ismeretét, — a növények optimális öntözési időpontjának megállapítását sürgeti — hangsúlyozva —, hogy az idevágó eredmények, ha nem is reménytelenek, egyelőre negatívak. Géczi Károly hozzászólásában fontos megállapításokat közöl, amikor a talajszerkezet fenntartásában az öntözött területeken a szervestrágyázás mellett az optimális mésztelítettséget hangsúlyozza, s a kalciumot a műtrágyák rangjára emeli. Ugyancsak hasznos figyelmeztetésnek tartom az általa adott tanácsokat a műtrágya dózis és arányos kialakítására. Kevés műtrágya esetében a minimumban levő tápanyagot javasolja pótlásra a tárgyévben termesztett növény hozamának növelése érdekében, míg több műtrágya esetében megfelelő vetésforgón belül nagyobb időegységre, több növény számára. Posgay Elemér tanulmányában a kettőstermesztés és a másodvetésű növények megválasztásának problémáit tárgyalja az Alföld kötött talaján, öntözéses viszonyok között. Megállapításai lényeges segítséget jelenthetnek az öntözéses növénytermesztés jövedelmezőségének növelésében és tömegtakarmánybázisunk megteremtésében. Ugyancsak takarmánybázisunk növelé95