Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1930

4 zetbe került intézetünk, hiszen volt idő, — kivált az oláh megszállás alatt és után —, hogy évekig nem részesültünk állami segítségben s a városi segélyt is devalválódott érték­ben kaptuk. És mégis minden különösebb megrázkódás nél­kül éltük át a nehéz időket, mert felügyelőnk buzgósága, erős akarata s a jövőbe vetett hite őrködött intézetünk felett. A nemzeti élet újból való megindulása után nehéz fel­adat elé állította iskolánkat a válságos idők alatt fejlődé­sükben megakasztott könyvtáraink és szertáraink elodázha­tatlan helyreállítása, fejlesztése s a célszerűtlen, elkopott iskolai bútorok kicserélése. Felügyelőnk az igazgatónak a helyreállításra és gyarapításra vonatkozó terveit és javasla­tait mindig nagy megértéssel fogadta, támogatta. Bölcs elő­relátással éveken át folytatott gyűjtésűnk és tartalékolá­sunk lehetővé tette a tanári könyvtár gyorsütemü fejlesz­tését, a fizikai szertár megújítását, a fizikai gyakorlatokhoz szükséges eszközök megszerzését, az oláh megszállás alatt tönkrement felszerelés, bútorok, roletták pótlását vagy ki­cserélését. Joggal mondhatta felügyelőnkről az igazgató üd­vözlő beszédében: Aki valamikor megírja reálgimnáziu­munk történetének e korszakát, Sailer Vilmos felügyelőt az intézet jótevői közé fogja iktatni. Sailer Vilmos dr. ma is fiatalos erővel dolgozik isko­lánk javára. Adja a Mindenható, hogy lelkes buzgóságát, állandó érdeklődését még sokáig érezhesse intézetünk, amelynek kisdiák-korában szorgalmas, derék növendéke volt. / Balás Adám. Tanári karunkat 1930. évi június hó 25.-én váratlanul érte az a hír, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr Balás Ádám kartársunkat saját kérelmére nyugalomba he­lyezte. Tudtuk, hogy évek óta súlyos gyomorbajjal küzd, de reméltük, hogy egészsége helyreáll s még évekig élhet kedves hivatásának. Balás Ádámmal a régibb tanári nemzedék egyik derék munkása vált meg eszményi hűséggel betöltött munkaköré­től. Távozása elsősorban nekünk, kartársainak okozott fáj­dalmat, de tanítványai is szomorúan értesültek arról az is­kolai év elején, hogy nem tér vissza többé közéjük. A bu- csúzás pillanatában állítsuk magunk elé érdekes egyéni­ségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom