Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912
13 ha délen jár a hajó, olyan hőség van, hogy ott csak forróövi munkás tud dolgozni. Bűcsúzásúl a hajó egy szelídített majmával, a „Markó“-val játszunk, aztán sok értékes tapasztalattal gazdagon köszönünk el a „Semiramis“ személyzetétől. A hőségtől s fáradtságtól kissé letörve baktatunk végig a kikötőn a vásárcsarnokokhoz. Persze az első dolog, hogy mindnyájan megrakjuk magunkat cseresznyével, banánnal — ez ugyan kevés fiúnak ízlik — s egyébb gyümölccsel. Különben a megszokott vásárcsarnoki kép, amelyet már majdnem mindenki látott közülünk. Egészen más a halpiac. Kár, hogy egy kissé későn érkeztünk. Már vége a vásárnak s csak a megmaradt portéka, meg a soha el nem múló halbüz fogadnak. Különösen érdekes az apró ezüstös halak tömege, melyet ezerszámra árúinak. Ebből még van elég. Akad azonban egy-két hatalmas tengeri szörny is, különösebb alakú hal, rák stb., sőt nehány tálban iszonyú undorodással fedezünk fel egy pár polipot. „Hogy még ezt is megeszik!“ Mondogatjuk s már sietünk is onnan. Egy osztriga-árús köré csoportosúlunk aztán. Az a látvány se túl gusztusos, ami itt tűnik elibünk. Egy olasz áll a piszkos árus előtt, aki alig győzi bontogatni kormos kezével a kagylókat, melynek nyálkás tartalmát — előbb citromot facsarva rá — nagy élvezettel szopogatja ki az éhes vásárló. „Ha éhenhalnék se enném meg“ — mondja a legtöbb. Egyik diákunk azonban másként gondolkozik, s megeszik vagy tízet a „békateknő“-ből, ahogy azt a mi alföldi gyerekeink mondják. Itt el is tudnánk nézgelődni ebédig, de még a Baross- kikötőt kell megnéznünk. Ez ott van a Fiumara öbölben. Csupa vitorlás horgonyozik itt. Milyen ellentét a Semiramis után egy ilyen középkori alkotmányt nézni. Pedig ezeknek lakói az igazi hajósok, akik roppant ügyesen tudják kihasználni a szelet, kényszerítve, hogy arra hajtsa vitorlásaikat, amerre ép menni akarnak. Most ép ebédelnek e tipikus tengerjáró emberek. Bárkáik többnyire a dalmát partokon járnak, ahonnan bort szállítanak ide, vagy erdős helyekről jönnek, ahonnan fát hoznak, hogy leginkább hollandiai kereskedőknek adják el azt, mert a fa kivitel kiváltkép
