Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1909

- 7 zéka, a fal sikjából előugró ablak, amely lehetővé teszi, hogy az ablak kinyitása nélkül is jobbra-balra végig lehessen nézni az utcán. Az eredetileg német telep lakossága ma már nagyon sok oláhhal keveredett. Magyar szót vajmi keveset hallani.

Nem lévén a városnak egy kisebb petróleum-finomítón és gó'zfürész telepen kívül semmi nagyobbszabású ipartelepe, — a régi aranybányákat abbahagyták már, — ami érdemes lett volna a megtekintésre, azzal töltöttük időnket, hogy a lakókat vettük szemügyre s az eltérő német és oláh viseletét hasonlitgattuk össze. Ami legjobban meglepett bennünket az egész városkában, az a temető. A hegyoldalon fekszik s lépcsők vezetnek fel oda. A tisztaság és rend, amelyet itt láttunk, valóban feltűnő. Különösen imponálók a benszülött oravicai, gazdag német családok által emelt emlékek; sok közöttük művészi alkotás. Persze, megmagyarázza ezt az a körülmény, hogy a környéken több márványbánya van, igy legalább az anyagnak bőviben vannak.

Csinos kis épület, különösen belső berendezésében a színház, amely arról is nevezetes, hogy egyike a legrégibb magyarországi színházaknak. Éppen műkedvelő előadás volt aznap, sajnos, német. Így tehát nem néztük meg.

Az alkonyat felé hajló idő figyelmeztet bennünket arra, hogy ideje lesz visszatérni; másnap úgyis korán kell kelni, hogy a vonatról le ne késsünk. Rövid vacsora után mindnyájan pihenni térünk.

Másnap, pünkösd első napján, újból megtesszük az állomásig tartó hosszú utat gyalog s felülünk a vonatra. Lassan halad előre vonatunk a mindinkább emelkedő pályán. Jobbról- balról eleinte még mindenütt dirib-darab szántóföldek, szilvások. Majd a pálya emelkedő részén eltűnnek ezek is A lan- kásabb hegyoldalak helyett meredek, többnyire kopár, hellyel- közzel erdőboritotta hegyek között haladunk tova. Itt egy- egy, a hegyoldalról lerohanó patak, amott a hegyoldalon legelésző kecskenyáj köti le figyelmünket, amelyek ránk, az Alföld- höz szokott emberekre, mind az újdonság ingerével hatnak. Majd kezdődik a vonalnak nehezebb része. Az emelkedés egyre tart s egymást követik a völgyáthidalások, alagutak. Hol 50—60 méternyi mélység, mely fölött áthaladunk, hol a vonalnak szokatlan, hirtelen görbölete ejt bámulatba. Miközben a kocsi ablakain kinézegető fiuk élénk felkiáltásokkal jelzik, ha egy alagút következik, hogy idejében felrángathassák az ablakokat, nehogy a kőszénfüst behatoljon. Mások órájukat veszik elő és nézik az