Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
57 hogy a legtöbb ev. és ref. iskolát a grammatikáig leszorították vagy egészen meg is szüntették.227 A másik csapás, mely a prot. iskolaügyet Mária Therézia alatt érte, a külföldi iskolák látogatásának megnehezítése, sőt megakadályozása volt.228 Nem akarták ugyanis, hogy az ott szerzett tudomány képessé tegye a protestánsokat hitük védelmezésére, féltek tőle, hogy államveszélyes tanokat hoznak be, sőt sajnálták a pénzt, melyet más országokba kivisznek.229 Azért 1725-ben úgy intézkedtek, hogy csak útlevéllel lehet az országból kimenni. Már 1748-ban csak nemeseket és olyanokat engedtek külföldre, akik igazolták, hogy elegendő pénzük van az útra. A hét éves háború idejében 1756—1759 közt senkit sem eresztettek ki, azután pedig csak a dinasztiával szövetséges államokba állott nyitva az út. Hogy csak theologusokat kelljen kibocsátani, megengedték a protestánsoknak a nagyszombati egyetemen a jog hallgatását. És hogy a külföld meglátogatását teljesen feleslegessé tegye, Mária Therézia szívesen megengedte volna azt is, hogy a protestánsok Erdélyben egyetemet állítsanak. Csakhogy ezek nem kértek belőle.230 A helytartótanács unszolására az 1763-ik évben a királyné megint beszüntette három évre az útlevelek kiadását. Azután pedig még sokféleképpen zaklatták a külföldre menőket, illetőleg az onnan visszatérőket, főleg a censura által, amelynek kezelői nem egyszer elszedték vagy csak sok évi vizsgálat után adták vissza azoknak a külföldről magukkal hozott könyveit.231 Mindezen kicsinyes akadékoskodások és brutális üldözések nem tántorították el elődeinket a külföld látogatásától. „Mentek ki az ifjak nyíltan útlevéllel, vagy ha ilyent nem kaphattak, titokban, kereskedőknek, íródeákoknak, katonáknak, vándorlegényeknek öltözve, minden képzelhető zaklatást bátran eltűrve, nem ritkán gyalogszerrel útazva be fél országokat, koplalva és fázva, de égve a lelkesedés füzétől“.232 A külföldi iskolalátogatás megakadályozásával összefüggött a prot. 227 L. ennek részleteit Fináczy E. i. m. I. 32. 1. s. r. ö. a követk. lapokat is; továbbá Molnár A. i. m. 284. I. Zsilinszky M. i. ni. 472—475. 1. 228 L. erre vonatkozólag Zsilinszky M. i. ni. 492. sk. 11. Fináczy E. i. ni. I. 48. sk. 11. különösen 54—59. 1. 229 L. Fináczy i. m. I. 53. 1. Zsilinszky M. i. ni. 494. 1. A vallásbizottság szerint 19 éven át volt 210,000 forintot veszített az ország. 230 Zsilinszky M. i. ni. 496. sk. 1. 231 L. a könyvrevisióról Fináczy E. i. ni. I. 64. sk. 11. és Zsilinszky M. i. in. 499. sk. 11. 232 Fináczy E. i..m. I. 51. 1. V. ö. Molnár A. i. m. 324. Az 1744. s 1745. években 68, 1741—1761 pedig 700 ifjú ment ki külföldre. Fináczy E. i. m. 1, 52. sk. 1.
